2009.05.31.                     PÜNKÖSD ÜNNEPE       Olvasd a Szentírást!

Ad mennyei Atyátok Szentlelket!                                                                             

Lk 11,9-13

Húsvét után 50 nappal, a Szentlélek kitöltetését s a keresztyén anyaszentegyház születésnapját ünnepeljük kétezer éve. Isten ószövetségi népe számára e nap aratási hálaadó ünnep s a Sínai-hegyi szövetségkötésre, a Tízparancsolat átadására emlékeztet. Mai alapigénkben az Úr Jézus, imádkozásra szólít fel: kérjetek, keressetek, zörgessetek! Az imádság meghallgatását ígéri, s a címben idézett záró igeversben pedig a Szentlélek ajándékáról szól. A magyarázó jegyzeteket is tartalmazó, új protestáns fordításban olvasható, hogy „a későbbi hagyományban, a Jöjjön el a te országod! kérést időnként kicserélték erre: A te Szentlelked szálljon ránk s szenteljen meg minket”. Maga Jézus ígérte meg a Párfogót, akit az ő nevében küld az Atya; s ez teljesedett be pünkösdkor. Az igazság Lelke, a Vigasztaló; mint tűz, víz, olaj, szél jelenik meg a Bibliában. Az Atya-Fiú Lelkének legfontosabb szolgálata: általa Jézus bennünk él, mi pedig őbenne (lásd Jn 14,20 s Gal 2,20). Pünkösd előtt, Isten Lelke időnként eljött és egyes emberekben lakott, de később el is hagyhatta őket. Ám az egyház születésnapja óta, mindazokban benne él az Atya-Fiú Lelke, akik hagyták magukat megtéríteni és újjászülni Isten élő igéje és Szentlelke által! S csak akiket az Isten Lelke vezérel, azok az ő gyermekei. „De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, (...) aki feltámasztotta a Krisztus a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,9-11) Amennyire lehetetlen, hogy földi apa kenyér helyett követ, hal helyett kígyót s tojás helyett skorpiót adna gyermekének, úgy mennyei Atyánk is csak jó ajándékokat szánt nekünk. Az Atya és Fiú élete s jelenléte bennünk; a harmadik isteni személy által valósul meg. De miért is van szükség reá? Luther, a harmadik hitágazatról szólva, a Kis kátéban így tanít: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival. Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben. Ez így igaz!” Múlt idő e már a te életedben Pál e kijelentése (lásd Ef 1,13-14)? Krisztusban téged is, miután hallottad üdvösséged evangéliumát és hívővé lettél, eljegyzett a megígért Szentlélekkel, hogy megváltson téged! S hogyan teszi ezt? „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek URa.” (Zak 4,6)     

 

 

2009.06.07.          SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE  Olvasd a Szentírást!

Szeresd az URat, a te Istenedet!                                                                     

5Móz 6,4-7.14-15

A mai ünnep a háromságos egy Isten; a teremtő, megváltó, megszentelő ÚR Isten imádásának alkalma. Amíg karácsonykor az Atya, húsvétkor a Fiú és pünkösdkor a Szentlélek munkája áll az ünnep középpontjában, ma az Istennek az ő Fiában kijelentett titkát ünnepeljük; ő a szeretet (lásd 1Jn 4,8)! „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet.” (1Jn 4,15-16) „Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5) Mivel az Újszövetség népe hiszi, hogy Isten, a Krisztusban előbb szeretett minket, e nagy parancsolatát önként hálából teljesíti: viszontszereti Istent az ember mindhárom „alkotórészével”; a testével, lelkével és szellemével. Ézsaiás, elhívatásakor hallotta az ÚR trónusa előtt, a szeráfok dicsőítő énekét, a vezérigénket: „Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,3) Izráel népe, a törvényadáskor, a tüzet látta a Hóreb hegyén, s a negyvenéves pusztai vándorlás során a fénylő tűzoszlop ment velük. Annak végén, Mózes most megismétli az ÚR tíz igéjét, és a címben idézett nagy parancsolatról külön is szól. Szeresd az URat! Miért? Mert az „ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (4. v.) Ez Izráel népének legősibb hitvallása, és máig naponta kétszer elmondják az istenfélő zsidók. Jézus is idézte a kettős nagy parancsolatában (lásd Mk 12,28-30): „Halljad, Izráel!” De mi is halljuk meg az első parancsolatot a tízből s az ezt megelőző bevezetést: „Én, az ÚR, vagyok a te Istened”, és „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (5Móz 5,6-7) Luther szerint a Tízparancsolat bevezetése; az örök Vagyok kijelentése, „Krisztus ígéretét magában foglaló evangélium, amely akkor valósult meg, amikor Isten Jézus Krisztus Urunkban eljött hozzánk s teljes értelemben a mi Istenünkké lett; ezen a bevezetésen, mint Isten szeretetének megnyilatkozásán épül Isten követelése: a Tízparancsolat.” (Kis káté) S ezek közül az első: Ne legyen más Istened, ne légy bálványimádó! Ez a főparancsolat, mert aki Istent féli és szereti, az megtartja az ő parancsolatait, s nem titkolja el a hozzá legközelebb állók előtt sem; kiben hisz, és miért féli s szereti Istenét mindennél jobban s miért benne bízik. Az Ágostai hitvallás szerint: „egy isteni lényeg van, neve szerint is valósággal is Isten s mégis három személy van, egyenlő lényegű s hatalmú, együtt örökkévaló: az Atya, Fiú, Szentlélek.”  

 

 

2009.06.14.  SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP  

Olvasd a Szentírást!

Jézus mondja: Ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem!                                        

Jn 5,45-47

 

Az egyházi esztendő második szakasza Jézus hívó szavával indul; heti igénkben is ezt mondja „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el” (Lk 10,16)! Isten is hív; figyeljünk a hívó szóra, mert a hit „hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) A teljes Írás Istentől ihletett. Augustinus szerint: „Az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben; s az Ó ki van jelentve az Újban!” Jézus nem vetette el a Törvényt, sőt azért jött, hogy betöltse. „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,39-40)! Miért? Mert az ember, ma is jobban szereti a saját bűneit, mint az Urat, ezért nem hisz benne! Jézus kortársai jól ismerték az Ószövetséget; mégsem ismerték fel, hogy a benne megígért Messiás azonos Jézussal; mert a saját dicsőségüket keresték, s nem az Istenét! Luther is figyelmeztet: Az Ószövetség a pólya, amely Krisztust rejti! Pál szerint: „a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására” (Róm 10,4); más szóval Krisztushoz vezérlő kalauz. Mózes Jézus előképe volt, és világosan róla prófétált ebben az igéjében, amit Péter apostol és István vértanú is idézett pünkösd után (lásd ApCsel 3,22 és 7,37)! Az Úr szólt Mózes által, és beteljesítette ígéretét; elküldte Fiát: „Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, … És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.” (5Móz 18,18-19) Urunk e címben idézett szavai ma is aktuálisak; ha Mózes próféciájában, azaz Isten szavában nem hiszünk, Fia szavát sem fogadjuk be, pedig ő nem vádlónk, hanem pártfogónk (lásd 1Jn 2,1-2)! Itt összecseng mai igénk az óegyházi evangélium üzenetével; a pokolba került gazdag el akarta küldeni Lázárt az élőhalott testvéreihez; de Ábrahám kijelentette: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31) Az Úr feltámadt és él örökké; de életünk részévé csak úgy lehet, ha élő hittel elfogadjuk személyes Megváltónknak! A hitetlenség a főbűn, s ez az ember tragédiája! A látszatkegyességet az igazi istenfélelemnek kell felváltania életünkben, hogy megvalósulhasson bennünk Isten akarata: aki hisz Jézusban, annak örök élete s üdvössége legyen, mert az Atya feltámasztja az utolsó napon (lásd Jn 6,40).   

 

 

2009.06.21.   SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP   Olvasd a Szentírást!

Áldott, aki az Úr nevében jön!                                                                               

 Mt 23,37-39

Megdöbbentő Jézus panasza Jeruzsálem népe s mindazok ellen, kik bár hallották hívását, még sem akarnak hozzá menni, hogy megmenthesse őket. Az Útmutató heti igéje Krisztus hívását közli: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28)! Ugyan ki az, aki azt mondhatná; nem vagyok fáradt s nyugtalan; így nincs szükségem Isten segítségére. Pedig a vasárnap óegyházi evangéliumában (Lk 14,15-24) is azt olvassuk, hogy akiket jó előre meghívott a ház ura, nem mentek el a nagy vacsorára, mert fontosabb dolguk volt; a hívást elutasították! Még ma szól Isten igéje, minden bűnöst hív magához. S ma, ha az ő szavát halljuk; ne keményítsük meg szívünket! Még tart a ma; s „ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt”! Mert az Úr szól kétszer, vagy háromszor, s azután magadra hagy. Jaj annak a népnek és embernek, kinek életéből kivonul az Isten! Ez történt a választott néppel is. Virágvasárnap még zengett a hozsánna; szó szerint ez a címben szereplő mondat, amit Urunk idéz jövendölésként: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban” (Mt 21,9)! S Jézus bement a templomba és megtisztította, hogy az imádság háza legyen. Alig telt el néhány nap, és halála előtt kijelenti: elhagyottá lesz a ti házatok. Megjövendöli a templom és a város pusztulását, ami 70-ben be is következett. Jézussal együtt maga az örökkévaló Isten fogja elhagyni a jeruzsálemi templomot s a fővárost, mert lejárt számukra a kegyelmi idő! A választott nép megöli a prófétákat és nem fogadja el az Isten által megígért Messiást; s nem hallgat hívó szavára! Milyen fájdalmas ez a négy rövid szó: „de ti nem akartátok” (37. v.)! Senki sem a bűnei miatt kárhozik el; csak, mert nem akart a bűnösök Megváltójához menni, benne hinni; elfogadni a maga számára Szabadító Úrnak! Ám ezzel az elutasítással senki sem tud végérvényesen megszabadulni Jézustól. Ő el fog jönni, ítélni élőket és holtakat; amint azt az Apostoli hitvallásban is mondjuk; de hisszük-e? Ő Isten; egylényegű az Atyával! Aki földi életében nem akart Jézushoz menni, annak meg kell állnia a nagy fehér trón előtt ítéletre; akár akarja, akár nem! Ám aki már most hisz benne, az átment a halálból az életbe, és nem jut kárhoztató ítéletre (lásd Jn 5,24)! Ők fogják dicsőítő énekkel köszönteni visszatérő Urukat. Hozsánna: Úr Jézus segíts, ments meg, üdvözíts! Te is?

Oldal: Garai András heti áhítatai, 2009. 06. 07. 08. hó
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat