Hangfelvétel alapján utólag leírt igehirdetés

2. rész:

LABOSSA PÉTER MIHÁLY * Évkezdő igehirdetés-sorozat * KEDD

1Pt 2,1–12

NÖVEKEDJETEK!

„Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg”. Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

 

             Testvéreim a Jézus Krisztusban! Ennek a mai estének a rövid összefoglaló címe az, hogy: Növekedjetek! Sokszor előfordul ez, és sokszor mondjuk azt, hogy növekedésre van szükség. Növekedés. Növekedni csak az tud, aki valahonnan elkezdte az életét. Valamiből kell növekedni. Valami csíra kell, hogy legyen az ember életében, amiből tud növekedni. Tegnap este arról volt szó, hogy Isten gyermekéivé lehetünk. Az Isten gyermekeinek van lehetősége arra; a megtért, újjászületett embernek van lehetősége arra, hogy lelkiekben növekedjen. A hívő életet úgy is lehetne mondani, mint növekedő élet. A hívő életben, – és az sokszor elhangzik, és tán nem győzünk elégszer gondolni erre, – nincs lehetőség arra a Jézussal való kapcsolatban, hogy megálljon, hogy stagnáljon a mi életünk. A hívő életben minden egyes megállás, hanyatlást és visszaesést jelent. Nagyon fontos azt látnunk, hogy a hívő élet növekedő élet! A hívő élet életprogramja a növekedés! A felolvasott igében, amit az oltár előtt olvastam fel, a második Péter levélből; hallhattuk, hogy miben kell növekedni. Hit, igaz emberség, ismeret, vagy más néven tapasztalat, hittapasztalat, önuralom, állhatatosság, kegyesség, testvérszeretet és minden ember iránti szeretet. Ez az, amit előhoz Péter apostol, a kisázsiai gyülekezetek számára. És amin keresztül Isten minket is akar figyelmeztetni, hogy miben kell, és miben lehet, és miben növekedhet az, aki az ő gyermeke. Növekedni ezekben csak az tud, aki valóban az ő gyermeke. Lehet egyfajta viselkedést produkálni, elsajátítani és tanítani. A keresztyén erkölcs oly sokat hangoztatott dolog. Mit nevezünk keresztyén erkölcsnek? Igen, a világ azt állapítja meg, hogy a keresztyének talán egy fokkal jobbak, rendesebben viselkednek, és amikor az iskoláinkat látják valamerre utazni, az általános iskoláról van ilyen információm; szokták azt mondani, hogy biztosan egyházi iskolából jöttek, mert nagyon rendesek ezek a gyerekek. Így vizsgálja a világ, és ezt mondja, és így állapítja meg a keresztyén erkölcsöt. Azonban a keresztyén erkölcs nem tanulás útján lehet a miénk. Mi is valójában a keresztyén erkölcs? Az, hogy Jézus az Ura az életemnek! Ő vezet engem; s ez nem tanulás kérdése, ez nem elsajátítása valaminek, ez nem szocializáció, ahogyan a pedagógiában ezt nevezik, hanem Jézus az Ura az életemnek! Iskoláinkban is úgy gondolják talán sokan, hogy tanítani kell a keresztyén erkölcsöt. Igen! Ismertetni kell a gyermekekkel és a felnőttekkel, a pedagógusokkal is Jézus Krisztus hatalmát. Megismerni az Urat, mint élő, feltámadott Megváltót, akinek van hatalma minden ember felett. S ha Jézust megismerik, így, mint élő Megváltót, befogadják a szívükbe. A gyermek is hitre juthat, miért ne juthatna hitre, megváltozik az élete, és nem tanult viselkedési forma lesz, ami bármikor megszűnhet az életében, bármi megingathatja azt benne; hanem Jézus vezetheti az ő életét is, ahogyan a felnőttek életét is. A cél, a helyes cél Jézus megismertetése lenne. A hit: hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által. Az ige, mint kétélű kard, hatol nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek szívébe is. S az ige által változhat meg; és az ige által megváltozott ember életének a gyümölcse a keresztyén erkölcs. Fontos ezt látnunk, fontos ezt tudnunk. Az újjászületés következménye; igen, benne van az életemben Jézus, beengedtem az életembe. S ennek a következménye; az erkölcsöm megváltozik. Megváltozik az életem viszonyulása, a gondolkodásmódom. Testvérek, Isten nem várja azt el, hogy rögtön a megtérés és újjászületés után már profi hívők legyünk! Mondhatja azt valaki magáról, hogy ő profi hívő, egyáltalán? Akik kipróbáltak, akik stabilak, megváltozott a gondolkodásmódjuk; növekedésről adhatnak számot. Növekedést érezhetnek, vagy láthatnak a másik életében. A növekedés egy folyamat. Akiben az új élet megkezdődött, annak növekedésre van lehetősége. Probléma a növekedésben, hogyha megakadás van, vagy éppen visszafejlődés van. Olvashatunk erről a Zsidókhoz írt levélben; az 5. fejezet 11. versétől a 14. verséig hallhatunk erről:

„Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédének alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, az járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” Mit mond ez az ige? Annyit hallottatok már az igéről, hogy nektek már tanítóknak kellene lenni. Testvérek, hány igehirdetést hallottunk már? Hány száz igehirdetést hallottunk már? Nekünk már tanítóknak kellene lennünk, nem pedig az alapokról kellene beszélnünk. A növekedésben elől kellene járnunk és valóban, a kemény eledelre lenne szükségünk. Érdemes mindezen elgondolkodni, látva a saját életünket, saját növekedésünket, vagy éppen tapasztalva annak a hiányát. A növekedés nagyon fontos tehát. Aki Isten gyermeke vagy, testvérem, aki mind újjászülettél, milyen növekedés látszik az életedben? S ennek a növekedésnek célja van. A hívő nagykorúság, amit az Efezusi levélben olvashatunk, a 4. fejezet 11. versétől a 16. verséig:

„És ő ’adott’ némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, arra a nagykorúságra, amelyben elérjük a Krisztus teljességét. Mert azt akarja, hogy többé ne legyünk kiskorúak, olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hánykódnak, és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva, növekedjünk fel szeretetben mindenestül őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”

Itt is a növekedés célja, eljutni a hívő nagykorúságra. A megtérés és az újjászületés után tényleg olyan az ember, mint egy csecsemő. És jó, hogy ha ez a kép előttünk van. A csecsemő mire szorul? Éhes, gondozásra szorul, szeretetre vágyik. Ha egy gyermeket úgy hagynak, sajnos nagyon sokszor van ilyen is, hogy egy újszülött gyermeket, az bizony elpusztul. A hívő életben is ugyanez van. Megtörténik az áttörés, az újjászületés, és ott van egyedül! Megtörtént az életében a csoda, és elsorvad ez az élet, ha nincsen mellette segítség, ha nincsen mellette hívő segítő társ, ha nincsen közösség, aki befogadja az újjászületett embert. Mi jellemez egy újszülöttet? Ordít, azért ordít, mert éhes. Gondoskodást, szeretetet igényel. A növekedéséhez szükséges a szeretet és szükséges az anyatej, szükséges a táplálék. A lelki életben ugyanígy van ez. „Mint újszülött csecsemők, a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek, az üdvösségre.” A hamisítatlan lelki tej az Isten igéje. Látok egy veszélyt, és talán a saját életemben is ott van ez. Azért mondom el, mert nekem is tapasztalatom az, hogy egyszerűbb evangéliumi irodalmat olvasni, olyat, amit Briginél lehet kapni, s nem akarok Brigi ellen dolgozni, nagyon jók ezek a könyvek. Egyszerűbb ezeket a könyveket elolvasni, mert talán jobban érthetők számunkra, mint a Szentírással foglalkozni! De a hamisítatlan lelki tej, az mégiscsak a Szentírás! Ezek a könyvek sok mindenben segítenek bennünket, s hiszem, hogy sok embert talán hitre is vezethettek. De nem pótolják a hamisítatlan lelki tejet, a Szentírást, az Isten szavának az olvasását. Úgy kérni, és úgy vágyni az ige után, úgy élni vele, mint a csecsemő, akinek szüksége van az anyatejre. Mit csinál; a kis Anna Grétiénk jut eszembe, rugdalózik és ordít érte. Céltudatosan követeli magának, hogy neki enni kell, és szüksége van az ennivalóra. Van-e ilyen emésztő vágy az ige iránt bennünk, testvérek? Van-e ilyen éhség az ige iránt? A növekedés határozott módon történik, és a lelki tejtől, az Isten igéjéből van és lehetséges. A cél az, hogy megerősödjön az újszülött. A cél az, hogy nagykorú legyen, sok-sok mindent el tudjon hordozni, sok-sok próbát ki tudjon állni. Az élet viharaiban helyt tudjon állni. Mi jellemzi a nagykorú keresztyént? Fontos ezt tudnunk. Helyes identitású; azt jelenti, hogy helyes öntudata van. És talán ez az öntudat kifejezés, nem éppen fejezi ki a legjobban azt, amiről itt szó van. Nekem nem öntudatom van, hanem az a tudatom, hogy Jézushoz tartozom, hogy ő vezeti az életemet. Önmagamat megtagadva, Jézus vezeti az életemet. Ezért a helyes identitás a felnőtt keresztyén, a nagykorú keresztyén életében: „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe”, mondja az ige ezeket a jelzőket. Isten ezért adott életet, hogy ezt megélhessem. Ezért teremtett, és ezért ajándékozta az életet, hogy benne és általa kiteljesedjék az életem. Az újjászületés által azzá válok, akivé teremtett. Megszentelt életű a nagykorú keresztyén. „Levetve minden gonoszságot”, mondja az ige, „tartózkodj a testi vágyaktól”. A test a lélek ellen tör szüntelenül. Érezhetjük ezt tagjainkban, érezhetjük ezt a saját életünkben. S itt van az önuralom, az önmegtartóztatásnak a kérdése.

Engem mindig megdöbbent Gedeon történetében, amikor mennek, és napról-napra fogy a sereg. Napról-napra csökken a seregnek a létszáma. Hogyan választódik ki mégis az, akiknek harcolniuk kell? A vízhez kellett vezetnie a népet, a sereget. Isten próbára tette őket és azt mondta; hogy azok; akik, mint a kutyák, az ösztöneiktől vezérelve, kitikkadva, nekifeküsznek a víznek, azok nem mehetnek tovább, azokat küld haza. Azok, akik letérdeltek, és a kezükkel szürcsöltek, akik nem az ösztöneinek engedve, a vad vágyaiknak éltek, azok mehettek tovább, és harcolhattak az Úr ügyéért. Megdöbbent sokszor az életemben, az én saját életemben is, a mohóságom. Sokszor gátló erő a mi életünkben is, a keresztyén életünkben a mohóság. A test a lélek ellen tör ilyen formában is. Arról nem is beszélve, amit már többször említettünk, vagy említettem, hogy amikor éppen imádkozni akarok, akkor a fáradtság erőt vesz rajtam és lecsukódik a szemem. Fizikailag lehet érezni, megtapasztalni azt, hogy a test a lélek ellen tör. Szükségem lenne az imádságra, de azon kapom magam, hogy elaludtam imádság közben, vagy igeolvasás közben lebukott a fejem. Ilyen módon is lehet ezt látni, ilyen módon is lehet ezt élni!

A nagykorú keresztyént jellemzi a szolgáló élet. És itt nagyon fontos a szolgáló életben az, hogy lelki ajándékok által szolgálni. Az ő nagy tetteit hirdetni, mondja az ige. A szolgálat nagyon fontos, mert a szolgálatban a szolgáló ember mindig növekszik. A szolgálatról még szeretnék majd szólni.

Nem sodródik mindenféle tanítás felé, kialakult, stabil jellemű és látású. Nem mindenféle emberi magyarázatokra hagyatkozik, hanem a Szentírás világosságában, a Szentlélek vezetése által, amit Isten számára kijelentett, azt éli meg. Nem változtatja folyton a véleményét, mert egyik ezt mondta, a másik azt mondta; hanem stabil, kialakult igei látásmódja van a nagykorú keresztyénnek. Testvérek, vannak-e nekünk ilyen nagykorú keresztyén példaképeink? Úgy gondolom, hogy amikor ilyen példaképekről beszélünk, – és ifjúságban is előkerült ez a téma, – akkor mindenki Jézust mondja. Persze, hogy Jézus ott van és vezet bennünket. De úgy gondolom, fontos, hogy legyenek hívő emberek előttünk, akiknek az élete; nem az emberi gyarlósága, hanem maga a hívő élete lehet példa előttünk. Nem azt jelenti, hogy ugyanúgy kell fésülködnünk, ugyanúgy kell hordanunk a táskánkat, hanem az ő magatartásuk, az ő hitéletük, az ő imaéletük, az ő tusakodásuk, az ő emberekhez való viszonyulásuk, az ő probléma megoldásuk lehet nekünk példánk, segítségünk a növekedésben és a hívő életben. Vannak-e, testvérem, példaképeid? Van-e hitben példaképed, olyan nagykorú, aki előtted jár a hitben?

Szeretnék szólni a növekedésnek az eszközeiről, mert fontos azt tudnunk, hogy melyek azok az eszközök, amelyek a növekedésünket, a lelki növekedésünket segítik? Erről nagyon sokat lehetne beszélni, és csak vázlatosan tudjuk ezt áttekinteni idő szűkében. Mindegyik eszközről legalább egy napot lehetne beszélni. Az a cél, hogy tudatosodjon bennünk, hogy melyek a növekedésnek az eszközei?

Mi segíti a lelki növekedést? És itt most hangsúlyosan a személyes lelki élet növekedéséről van szó. A lelki növekedést segíti a közösség és a szolgálat. A növekedés az nemcsak egyéni felelősség, hanem együtt növekszik a gyülekezet. Ahogyan egyik nő, egyik hite által nő a másik. Látom a növekedést az életében, az rám is vonzó hatással van. Neki is van egy megtapasztalása, akkor én is megpróbálom. Én is, ugyanúgy próbálok nem is eljárni, ugyanúgy rábízom magam Jézusra, az életem azon területén, ahogyan megtapasztaltam azt, ahogyan elmondta a másik. Miért szükséges a közösség a növekedéshez? Ahogyan mondtam, egy újszülött egyedül elpusztul. Gondozást és gondoskodást igényel; szeretetet. Éppen ezért szüksége van annak, aki újjászületett, arra, hogy közösségben legyen. A mi közösségünk vajon mennyire segíti, a mi apróbb közösségeink vajon mennyire segítik a tagoknak, a gyülekezeti tagoknak a növekedését? Milyen módon épül fel egy igei, egy biblikus közösség? Fontos ezt tudnunk és látnunk! És erre nem a saját kútfőnkből kell gondolni, hanem erre is Isten igéje ad számunkra magyarázatot. Az első Korinthusi levélből a 12. fejezet 12. versétől a 27. versig:

„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mindnyájan mi is egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része, vajon azért nem a test része-e? És ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, de egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: Nincs rád szükségem, vagy a fej a lábaknak: Nincs rátok szükségem! Ellenkezőleg: a test gyengébb tagjai látszanak nagyon szükségesnek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És ha így szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” Minden tag szolgál, minden tag fontos. Itt lehet látni azt, hogy élő közösségről van szó, élő testről van szó, ahol az Isten gyermekei így egészítik ki egymást, és alkotják a Krisztus testét.

Nagyon fontos azt tudnunk és látnunk, hogy ha szolgálatról beszélünk, hogy mi is tulajdonképpen a szolgálat? Tegnap este is mondtam, hogy csúszós és sikamlós terület, ha valaki törvénykezik. A hívő életnek egy csúszós és sikamlós területe a szolgálat is. Mi áll a szolgálat középpontjában? Ki áll a középpontban? Mi indít a szolgálatra? A szükségleteim, a saját szükségleteim szerint fogok szolgálni, vagy pedig a másik ember szükséglete, a felebarát szükséglete indít engem a cselekvésre? A szolgálat szóban ott van az, hogy szolga; ami azt jelenti: nem a saját magam akaratát cselekszem. Nem én játszom a főszerepet. Nem, amit én szeretnék, hanem ami a másik ember szükséglete, amire az Úr indít, a másik ember szükségletét meglátva, azt teszem. A szolgálat nem önmagunk körül való forgolódás. Ennek a nagy gyülekezetnek nagyok a szükségletei. S a nagy gyülekezetben nagyon sok szolgálatra nyílik és nyílna lehetőségünk. A nagy gyülekezetben az az érzése lehet sokaknak, hogy nincs is rájuk szükség. Kellemesnek találják talán sokan, hogy oldalvonalon ülnek, kényelmesen figyelhetik másoknak a szolgálatát. S eből a nem szolgálásból sokszor kritika jön elő. Kritika, az sokkal könnyebb, mint beállni és szolgálni.

A szolgáló életben elengedhetetlenül szükséges látni, hogy milyen ajándékaink vannak? Hogy milyen lelki ajándékaink vannak, amivel Isten engem felruházott. Amivel Isten engem ellátott. S az ajándékok felismerésével, hogy ki mivel tud szolgálni, segít a közösség, és kell, hogy segítsen a közösség, ha valóban élő! A szolgálat tehát nem én központú, hanem építi a hitet, a növekedésnek az eszköze lehet. Így vagyunk együtt, hogy meglátjuk, kinek mi az erőssége: jó hangja van, szépen tud talán a gyerekekkel bánni, jó adottsága van ahhoz, hogy emberekkel, betegekkel beszéljen. Sok-sok lehetőség van, amit ki tudunk aknázni egymásra figyelve, és segíteni a másiknak, és szeretettel megmondva azt, hogy jobb lenne, ha te ebben a szolgálatban lennél. Teneked ehhez van tehetséged, talentumod. Nem mindenkinek adatik az, hogy ért a gyerekekhez. De valakinek nagyon jó lehetősége van arra, hogy be tud vásárolni valahol. A szolgálattal kapcsolatban szeretném azt elmondani, hogy egyszer egyik lelkész mesélte, hogy elment egy idős nénihez, s az idős néni pogácsával etette a galambokat az ablakpárkányon. S kérdezte tőle a lelkész, – ő is vitt neki egy kis süteményt, – hogy miért eteti, hiszen rá szorul. Lelkész úr, nekem nem pogácsára és nem süteményre van szükségem, hanem nekem arra lenne szükségem, hogy valaki összeseperjen. Jönnek itt a testvérek, és hoznak mindenfélét, ami szem-szájnak ingere, de nekem igazából nem erre van szükségem! A másik szükségéből indul ki a szolgálat!

A szolgálat és a közösség után a növekedésnek az eszköze a Bibliaolvasás és a Bibliatanulmányozás, és az két különböző dolog. Futtában elolvasom a Bibliát, jó, igen, rendben van, megyek tovább. A Bibliatanulmányozás azért sokkal többet jelent. És azért fontos kérdés ez, mert Isten az igén keresztül erősít, és a Bibliatanulmányozás által mutatja meg az ő akaratát, útját, és érthetjük meg azt. S itt vannak a mindig ismételt kérdések: Mennyi időd van a Bibliaolvasásra? Mikor olvasod Isten igéjét? Van-e rendszeresség a Szentírás olvasásában? Csak olvasod, vagy tanulmányozod is? A kettő nem ugyanaz. Tanulmányozni; azt jelenti, hogy mélyebben foglalkozom, összevetem az utalásokkal, a lábjegyzetekkel, amik ott találhatók alatta. Mindenki Bibliájában benne van ez. Megnézem a párhuzamos helyeket, s talán jobban megértem Isten üzenetét. Kibontódik számomra Isten mélyebb üzenete. Jobban látom az összefüggéseket. Kérdés az, hogy hogyan kezdem a Bibliaolvasást? Csak a saját gyakorlatomat tudom mondani; mindig rövid imával kezdem: Uram, mutasd meg a te akaratodat! Uram, adj világosságot, hogy megértsem a te igédet! S egészen más, testvérek, így leülni, minthogy az ember csak kinyitja és olvassa. És nagyon fontos kérdés az a Bibliaolvasás és Bibliatanulmányozás során, – nem is kételkedem abban, hogy akik itt vannak, Bibliát olvasnak; – nagyon fontos kérdés az, hogy mennyire értjük, amit olvasunk? Mennyire értjük, amit olvasunk? Van-e kivel megbeszélned, testvérem, a kérdéseidet, ami felmerül számodra a Bibliaolvasás kapcsán? Amit nem értesz, van-e kitől megkérdezned? Van-e bátorságod, van-e kihez odamenned megkérdezni, én ezt és ezt nem értem? Ezért lenne a közösség. A közösségben; bibliaórán, igehirdetés után, ha valaki valamit nem ért, akkor őszintén felteszi a kérdését; nem biztos, hogy tudok rá válaszolni, vagy tudunk rá válaszolni. De akkor együtt kereshetjük a válaszokat. Együtt tusakodhatunk a válaszokért, s egymás hite által tudunk épülni, a válaszokat keresve.

S a növekedést segíti a harmadik összefogott dolog: az imádság. Azt mondja a 4. versben, hogy „járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz”. Jézus Krisztusról van szó. Az imádság életszükséglet. Lényegünk szerint Istenre vagyunk utalva. A keresztyén élet az Istennel való közösségben való élet, s ez a közösség Isten és ember között teljesen személyes. Személyesen a Teremtő és a teremtmény; személyes viszony. Az imádságban lehetünk azzá, amivé Isten teremtett minket. S ebben a közösségben ismerhetjük fel az Úr életünkre vonatkozó tervét és akaratát; az imádság lehetőségében. Az imádság tehát nem liturgiai elem, nem liturgia, nem Istennek felajánlott áldozat. – Van olyan, aki azt mondja; leimádkoztam. Talán hallottuk már ezt a kifejezést, – hanem a legőszintébb, a legintimebb kitárulkozás Isten felé. Megnyitom a szívemet az élő Isten előtt. Isten gyermekének az előjoga az imádság! Az imádság nem monológ, nem pszichológiai önszuggeszció, amit sokan talán így aposztrofálnak és így mondanak, nem meditáció, és nem relaxáció; hanem az élő Istennel folytatott párbeszéd! Kinek van szüksége az imára? Istennek, vagy pedig neked, testvérem, vagy nekem? Mi lehet az oka mégis, hogy olyan keveset imádkozunk, olyan kevés és olyan gyér talán az imaéletünk? Mennyi időt töltünk, töltesz imádsággal? Van-e rendszeres imaéleted? A közösség, a gyülekezet helye annak, hogy elmondjuk, hogy milyen imameghallgatásaink vannak. Mert nem csak elmondtuk az imádságot, és aztán megyünk tovább, hanem azért mondjuk el, mert tudjuk, hogy kinek mondjuk; és tudjuk, hogy Istennek van hatalma arra, hogy megadja, amit kértünk! Ezért imádkozunk. S ha ezt így elmondjuk, akkor valami történik. Vagy meghallgatja, vagy azt mondja, hogy még várj, vagy pedig zöld utat ad, vagy pedig azt mondja, hogy nem! S ezeket a tapasztalatokat egymással meg lehet osztani. Sőt, meg is kell osztanunk! Egymás hite által növekedhetünk és épülhetünk. S itt nagyon fontos kérdés, hogy van-e imatársad, testvérem? Az lehet, hogy imádkozol otthon, van-e társad az imádságban? Nagyon jó itt a hivatalban, hogy mondom azt, hogy mennyi feladat van ma számomra; s akkor azt mondja az egyik testvér, hogy üljünk le és imádkozzunk! Mert lehet egy munkatárs, egy házastárs, egy padszomszéd az iskolában, lehet, és kell, hogy legyen imatárs! Van-e imatársad, akivel tudsz együtt imádkozni? Nem biztos, hogy mindent meg tudsz vele osztani, de bizonyos dolgokért. Ha nincs, keress magadnak, testvérem! Örvendetes az, és nagyon örülök annak, hogy gyülekezetünkben több imaközösség és több bibliakör is van. Házi alkalmak, bibliaórák. Az előbb olvastam az egy test, és tagjait. Azonban, sokszor az az érzésem, hogy ezek a bibliaórák, ezek az imakörök nem tudnak egymásról. És talán úgy tűnik, minthogyha különálló testrészek lennének. Én nagyon szeretném azt, hogyha tudnának egymásról ezek a bibliakörök. És a bibliakör vezetőknek, házi bibliaóra vezetőknek, házi imakör vezetőknek tudnánk tartani, akár havonta egy-egy imaalkalmat; ahol beszámolhatnánk arról, hogy milyen megtapasztalásaink vannak. Mert hiszem, hogy vannak megtapasztalásaink! S ez is lehetne a növekedésnek lehetősége és eszköze. Arról nem is beszélve, hogy talán lehetne egyfajta tematika alapján egy-egy bibliai könyvet venni, ezeken a különböző helyeken és alkalmakon, felkészülve ezekre a házi alkalmakra és bibliaórákra. Nem szétszórva lennének; szétszórva lehetnének, csak mégis tudva egymásról. És egymás hite által épülne. Nincs információ és nincs beszámoló és lehetne beszámoló, lehetne alkalom, ahol találkozhatnának a bibliakör vezetők; hogy mi történt, milyen imameghallgatásunk volt. Testvérek, előttünk álló lehetőségek ezek. S a növekedés nemcsak a személyes növekedésnek a lehetősége, hanem a gyülekezet növekedésének a lehetősége is. Nagyon fontos ezt látnunk, testvéreink.

S a növekedéssel kapcsolatban még egy gondolatot szeretnék ehhez a gondolatsorhoz hozzáfűzni: sokan talán úgy gondolják, és lehet ezt hallani mindenfelől, hogy minél többen vagyunk, annál erősebbek vagyunk! Ez így látszólag talán jónak tűnik, látszólag talán egy demokráciában jónak tűnik, de az Isten országa építésében ez nem így történik. Minél inkább növekszünk Jézus Krisztusban, annál erősebbek vagyunk! Az egy külön jó dolog, hogyha a mi növekedésünket látva, a mi hitéletünket látva, mi eszközei tudunk lenni abban másoknak, hogy Jézuséi legyenek, és így tud napról napra növekedni a Krisztus gyermekeinek, Isten gyermekeinek a közössége; az élő gyülekezet. De akkor vagyunk igazán erősek, hogyha személyesen minél inkább Jézusban vagyunk; ha növekszik benne az életünk. Hiszem, hogy Isten, növekedést szeretne. Növekedést személyes életünkben és gyülekezetünkben. Azért szól az ő igéjén keresztül, ezért biztat, int és figyelmeztet, és ezért hív növekedésre. Növekedés által pedig megújulásra.

S még egy gondolat a növekedéssel kapcsolatban: Ahogy a gyerek növekszik, egyre több mindenre van szüksége, ahogy a gyerek növekszik, cserélni kell a ruháit, kinövi a régi ruhát. Ha egy közösség növekszik, szétfeszíti a meglevő kereteket. Ne féljünk attól, hogy növekedjünk! Ne féljünk attól, ami a növekedéssel együtt jár! A növekedéssel sok minden együtt jár. Egy gyülekezet, egy élő gyülekezet, egy élő közösség igenis fel van hatalmazva arra, hogy meghatározza azt, hogy milyen formákra van szüksége; nem felülről, hanem alulról, a gyülekezet igényeinek megfelelően. Gondolunk itt most a választásokra. Gyülekezeti, egyházi választások is lesznek. Zsinati törvények szabályozzák azt, hogy hány presbiterre van szükség, hány képviselőtestületi tagra. Testvérek, ennek az egésznek akkor lenne értelme, hogy a presbitériumba is, és a képviselőtestület tagjaiba is, bárki bármilyen funkcióban van, valóban Isten gyermekeként tudna ott jelen lenni. Legyen ez a választás, és így is gondolhatunk a következő választásra, hogy valóban a mi gyülekezetünk szükségleteinek, az élő gyülekezetnek megfelelő szükségleteknek és annak megfelelően tudjunk választani, hogy be tudjuk tölteni küldetésünket. Növekedni tudjunk és a növekedésünk mások számára olyan látható jelek lennének, amik Jézushoz vezetik őket. Amik az élő Isten hatalmát, Jézus Krisztus hatalmát és erejét mutatják meg a világ számára és azok számára, akik nem Jézuséi.

Ezen a mai estén is imádkozhatunk! Imádkozhatunk növekedésért. Imádkozzunk azért, hogy lássuk meg, ki-ki személyesen a lelki ajándékát, amivel szolgálni tud. Amelyekkel szolgálhatunk Isten dicsőségére és embertársaink javára, gyülekezetünk épülésére. Imádkozhatunk imatársért, hogyha nincsen. Imádkozhatunk befogadó, rész-, kisebb közösségekért. Imádkozhatunk imaéletért, hogy fokozottabb legyen a mi imaéletünk. Imádkozhatunk jobb időbeosztásért, hogy többet tudjunk Bibliát olvasni. Imádkozhatunk azért, hogy Isten az ő Szentlelke által tegye világossá számunkra a Szentírással való foglalkozást; hogy értsük meg, mi az ő akarata és szándéka életünkben. Imádkozzunk! Mi Atyánk...

 

 

 

                                                     

 

 

Oldal: Labossa Péter igehirdetés sorozata 2. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat