Garai András NET Misszió

"Hirdessétek az evangéliumot!" Nemzetközi Evangéliumi Tanúságtétel a világhálón

Figyelem! A szerző új személyes honlapja: http://www.szeverenyijanos.hu/

********************************************************

Kelet-Békési Egyházmegye LMK 1989. március 16. Békéscsaba

 

Gyónási beszéd

 

Zsoltár 74

ApCsel 4, 27-30

 

Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban!

 

 Manapság sok szó esik a „válságról”. Politikai, gazdasági, társadalmi, egyházi válságról beszélnek, beszélünk. Isten Igéje sohasem engedi a szépítést, kozmetikázást, mellébeszélést. Nem engedi, hogy megkerüljük az embert (személyes és közösségi vonatkozásban), aki a válság oka. Ma emberválság van. Magyarul az Isten nélküli, istentelen, istenellenes ember a legjobb szándék mellett is potenciális válsággóc.

Erről a kikerülhetetlen tényről tanúskodik az utóbbi negyven esztendő társadalmi, politikai és egyházi élete. Isten 1948-ban és az azt követő időszakban az ördög rostájára engedte az egyházat. Ez többek között súlyos ítélet volt az un. keresztyén Magyarország bűnei felett. Ő maga rombolta le a megtérni nem akaró szőlő körül a kerítést, hogy lelegeljék a vadak.

A 74. zsoltár írója is tisztán látja, hogy Isten engedte meg a templom letarolását.

Az elmúlt időszak üldözetései az Isten engedélyével történtek. Egészen biztos, hogy a megtisztulás, a megtérés érdekében. Isten különös kegyelme, jósága, hogy minket még megtartott. Meg kell őszintén látnom és látnunk 1989 nagypéntekje közelében, hogy Isten ma is jogosan eltörölhetne bennünket. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.” Szükséges, hogy utolérjenek, ránk szakadjanak valóságos bűneink és mulasztásaink.

 Segítsenek ebben Bonhoeffer szavai:

„Az egyház megvallja, hogy igehirdetése az egy Istenről, aki magát Jézus Krisztusban minden időkre kijelentette, és aki maga mellett más isteneket nem tűr meg – nem volt kellően nyílt és meggyőző.  Megvallja félénkségét, a nehézségek előli kibúvásokat, veszedelmes engedményeit. Néma maradt, amikor kiáltania kellett volna, mert az ártatlanok vére az égre kiáltott. A hittagadásnak nem állt –akár vére ontásával is- ellene, így vétkes a tömegek istentelenségében. Az egyház megvallja, hogy meggyalázta Jézus Krisztus nevét azáltal, hogy szégyellte azt a világ előtt, és nem állt kellő eréllyel ellen, amikor gonosz célt követve e névvel visszaéltek. Felismeri, hogy Isten nem hagyja büntetlenül azt, aki nevét –mint tette az egyház- ily módon meggyalázza. Csak az egyház Isten előtti megigazulásában, amely az egyházat teljes bűnvallásba és a keresztre feszítettnek alakjába vezeti, létezhet megigazulás a Krisztustól elpártoltak számára.”

 A magyarországi keresztyénség súlyosan hozzájárult a mai kaotikus állapotokhoz. Vétkesek vagyunk minden öngyilkosságban, abortuszban, válásban, iszákosságban, kábítószer használatban, hitetlenségben, tömegek és egyes emberek megfélemlítésében, a társadalmi agymosásban, a nihilizmusban.

 Ma is kétféle ember van az egyházban: az egyik az egészséges, igaz farizeus, aki nagyon szépen éli a maga vallásos egyházi életét, csak éppen megtérésre nincs szüksége.

Az örök konformista, aki úgy árulja el az élő Jézust, hogy közben Őt csókolja.

Erre mondja Barth, hogy rafináltabb, gonoszabb ateizmus nincs ennél, mint amikor valaki Isten nevével, Igéjével a száján, Isten nélkül cselekszik. Ez az igazi „megteologizált árulás”. Jézus ma is ezeken sír. Virágvasárnapos hallelujázás közben sír a Megváltó.

 A másik egyházi ember az, aki még a szemét sem meri az égre emelni, és kétségbeesve kiáltja: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Aki vállalja a Golgotán az ítéletet és a gyalázatot: „Mi ugyan méltán!” Aki szívből kéri: „Ítélj meg engem, ó Isten!”

Ezeknek van feltámadás és pünkösd. De csak ezeknek. Ezek Jézussal a Paradicsom állapotában vannak. Bennük van az Isten uralma. Az előbbi viszont nem megy haza megigazulva, hanem a nagy templomozásával, egyházi szolgálatával marad a kárhozat állapotában. „Aki nem hisz a Fiúnak, az már elkárhozott.” Azt kívánom magamnak és Testvéreimnek, hogy időben vegyük komolyan Isten halálos ítéletét, hogy az Ő szeretete naponkénti megtérésre indítson. Naponként meghalni, megtöretni, keresztet felvenni, hogy állandóan élhessen bennünk z Úr.

 

„Lábaidhoz hullok tört reménnyel,

 Mert por és hamu vagyok csupán.

 Ámde lelkem, mit fényed vezérel,

 Bízva fordul kereszted után.”

                                                Ámen

 

                                                                           Szeverényi János

                                                                    kegyelemre szorult bűnös

                                                                                   lelkész

 

 

ELHÍVOTT…!                            (1997-es naptár)

*********************************************************

 

1999. december 26. 11. óra  -  Karácsony 2. napja

Szeverényi János igehirdetése a Kelenföldi Evangélikus Templomban a Jn 13,34-35 alapján.

 Televíziós közvetítés-/ MTV 2 /

 

Jézus mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”/ Jn 13,34-35/

 

Szeretettel köszöntöm az Ünneplő Gyülekezetet és mindazokat, akik a televíziós közvetítésen keresztül kapcsolódnak be istentiszteletünkbe, közöttük azokat a testvéreinket, akik betegség vagy más ok miatt talán hónapok vagy évek óta nem tudtak eljutni a számukra kedves templomba!

Örülünk, hogy a műholdas közvetítés segítségével együtt lehetünk a határon túli magyar testvéreinkkel, így a székelyföldi sepsiszentgyörgyi testvérgyülekezetünk tagjaival is.

 

A Szentírásból felolvasott néhány mondatból hiányzik a megszokott,  karácsonyi ünnepen joggal el is várható betlehemi idill, a Gyermek születésének szívet melengető leírása.

 Karácsony második napján kezd alábbhagyni az ünnep lüktetése, varázsa, szépsége. Józanítóan hat ránk, hogy holnap hétfő lesz, sokak számára munkanap. Van-e valami igazi érték, el nem múló ajándék, amit kaptunk az 19oo-as évek utolsó karácsonyán? Változott-e bármi is életünkben az idei vagy az előző karácsonyokon?

Mai igénkben a felnőtt Jézus szavait idéztük, mely a lényegről, az igazi tartalomról, a maradandó ajándékról szól:

 

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást!”

 Kérdezhetné valaki, hogy mi ebben az új? Hiszen Jézus előtt is és után is sokan tanítottak a szeretetről. Miért pont Jézusra kellene hallgatnunk?

 Sőt, sokan úgy gondolják, hogy senkinek se volt igaza a történelemben, aki a szeretetet hirdette, hiszen emberi fajunk múltja és jelene rácáfol a szép eszmékre. Az elmúlt esztendő is háborúival, iszonyatos bombázásaival. Gondoljunk arra, hogy karácsonyunk idején is szétbombáznak egy népet, várost.

Mégis azt kell mondanunk, hogy az emberi nem minden esendősége és gonoszsága ellenére is érzi, sejti, hogy szeretet nélkül nem tud élni. A legtöbb ember szíve mélyén tudja, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, nem ember az ember. Szeretet nélkül elhordozhatatlan teher a múlt, a jelen és a jövő várása is.

Az iskolában nekünk azt tanították, hogy az embert a munka tette emberré. Ez így nem igaz. Tudjuk, hogy mennyi energiát, munkát fektetett és fektet az ember értelmetlen, sőt haszontalan, életellenes ügyekbe, dolgokba.  Az embert igazán csak a szeretet teszi, teheti EMBERRÉ. Ha átéli, hogy tud szeretet adni és tud szeretet elfogadni.

 A szeretet nem a hideg anyag produktuma, következménye. A szeretet szellemi, lelki eredetű és természetű ajándék. Ez azt is jelenti, hogy nem az anyagban, pénzben, fizikai  körülményekben találom meg a szeretetet, vagyis az élet értelmét. A szeretnek forrása van! Hányszor  megállapították bölcs eleink, hogy vissza kell térni a forráshoz, „csak tiszta forrásból” merítsünk.

 A karácsony titka, ereje nem a fogyasztói társadalom álcsillogása, mert a fogyasztói társadalom mai mechanizmusa szerint elfogyasztja sajátmagát. Bizonyos cinikus erők ezt mozgatják is. A karácsony ajándéka az élő teremtő és megváltó Isten.

Kedves Testvérem, szükséged van erre az erőforrásra, amely nem apad el, nem csal meg! Kérlek, ne legyintsél, hogy már megint csak „papolnak”, szövegelnek.

A szocializmusnak nevezett korszakban sokan tudtuk, hogy a legszebb eszmék is kudarcra ítéltetnek, ha kihagyják belőle Istent, a törvényt, az erkölcsöt. Földi paradicsomot akartak létrehozni Isten nélkül. Isten nélkül a paradicsom pokol. De az un. kapitalizmus is pokollá válik Isten, törvény és erkölcs nélkül.

 Hányan élnek úgy, hogy már lényegében elvesztették korábbi álmaikat, vágyaikat. Teszik dolgukat, telnek az évek és ott belül valami nagy-nagy hiányt éreznek.

Jézus azt tanította követőinek, hogy szeressék egymást. De azt is elmondta, hogy hogyan. Elérzékenyült percekben el szokták dalolgatni a slágert, hogy „szeressük egymást gyerekek...” És aztán, talán néhány perc múlva kijózanít a tapasztalat.

Hogyan olvastuk? „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: -figyeljünk a folytatásra- ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

 Mi ebben az új? Ahogyan én szerettelek titeket.”  Jézus előbb adott, bemutatta a hétköznapokban, a gyakorlatban ezt a programot.

Hogyan szerette Jézus az övéit és a világot?

HATÁRTALANUL,SZEMÉLYVÁLOGATÁSNÉLKÜL ÉS HALÁLOSAN.

Az Isten jóságától, irgalmától megérintett, újjáteremtett ember képessé lesz arra, buktatók és kudarcok közben is, hogy igazán szeressen.  A keresztyénség nem egy tökéletes, hibátlan életforma, nem „sikerágazat”. sőt nagyon is sok esendőség, kudarc, fájdalom és - mondjuk ki őszintén -, bűn is kíséri életünket. A keresztyénség ott kezdődik, amikor már Isten közegében, közelségében fáj a bűnöm, szeretetlenségem, és változni, változtatni akarok.

 Mit tegyünk, hogy maradandó ajándékot vihessünk haza, akárcsak erről az alkalomról is?  Hallgassunk az igére, az igazságra, Jézus józanító és új életet adó szavára: szeretet nélkül semmik vagyunk, Isten szeretetével élve, újra méltóak lehetünk az ember névre. Ne csak néhány napos álmodozás, illúzió legyen a karácsony, hanem próbáljuk meg követni Jézust a hétköznapokban! Álljunk rá igazán szavára, ígéreteire. Ahogyan a beteg, fáradt testnek újra és újra kezelésre van szüksége, úgy kell a lelkünket, belső emberünket is folyamatosan karbantartatni, gyógyítani, rehabilitálni.

A betlehemi pásztorok az égi szózat hatására mondották: „menjünk el egészen Betlehemig”.

Kedves Testvérem, hadd kérdezzem meg, meddig jutottál el? Ha engedte a pénzed, eljuthattál a több ezer négyzetméteres bevásárló centrumokba, vagy templomban, televízióban hallgattál éjféli misét, karácsonyi történeteket vagy CD-ről élvezhetted a legeslegújabb karácsonyi válogatásokat, de hadd kérdezzem meg: eljutottál-e egészen Betlehemig, a FORRÁSIG, az élő Istenhez, aki számodra is megszületett, ott akkor a világ egyik legeldugottabb, legszegényebb szegletében és helyzetében? Isten ma meg akar ajándékozni azzal, ami nélkül nem szabad és nem lehet élni: az igazi, valóságos, isteni szeretettel, bűnbocsánattal, egy új minőségű élet jó hírével.

 Lehetsz aktív, dolgozó „pásztor”, aki talán csak nagy ünnepen jut el templomba, mert „arra sosincs idő”, lehetsz értelmiségi, mint a napkeleti bölcs, aki nagyon hosszú utat tett meg, mire rátalál a Megváltóra. Ebből a szempontból minden ki vagy, hol élsz, tudsz-e hinni vagy sem.

Isten érted is eljött! Van számodra is igazi, maradandó, örök Ünnep. Isten és ember ünnepe, találkozása!

 

Hogyan szeretett Jézus? János evangéliumában olvashatjuk azt is, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta. Tehát Isten mindenkit megelőzően adott, ajándékozott.

Hogyan is szeretett minket az Isten?

 Határtalanul, személyválogatás nélkül és halálosan!

 

Határtalanul. Mondhatnánk mérték, méricskélés nélkül, „mértéktelenül”, mérhetetlenül. Felolvasott igénk előzménye az, hogy Jézus áldozati halála előtt, megmossa tanítványai lábát. Képzeljük el a korabeli szituációt. Az ókori keleten az érkező vendégnek a rabszolga utasítás nélkül, azonnal megmosta a vendég utazás közben beporosodott lábát. Jézus tanítványaival megérkezik a pászkavacsora, az utolsó vacsora helyszínére. A bérelt házban, szolga nem lévén, valaki a tanítványok közül kellett volna, hogy felvállalja ezt a feladatot, mondhatnánk piszkos munkát. Talán a legfiatalabbnak. Esetleg Jánosnak, aki később olyan plasztikusan leírta a jelenetet. Jézus a lábmosásból nem szakrálisan megismétlendő rítust akart. Példát adott: „Ahogyan én tettem veletek, ti is úgy cselekedjetek egymással.” Ezzel a hétköznapi valóságba helyezte a szeretet megélését. Ha karácsony ünnepén valóban elfogadom az Isten ajándékát, akkor késszé leszek embertársaimat, a világot, környezetemet feltételek nélkül szeretni.

 

Személyválogatás nélkül.  Jézus nem válogatott a lábak, ill. a személyek között. Még árulójának, Júdásnak is megmosta lábát. Azokat a lábakat, melyek nem sokkal később Mestere elárulásához vitték el.  Ha végig gondoljuk, hogy mit jelent ez a keresztyénség gyakorlatában, könnyen elakadunk, talán megbotránkozunk.

Úgy gondolom sokan küzdködnek ezzel a kérdéssel: hogyan szeressem azokat, akik nem szeretnek engem, akiket nehéz elfogadni, szeretni, sőt egyenesen kárt okoznak nekem, másoknak vagy az egyháznak?

 Fontos tudni, hogy az Istentől kapott szeretet nem érzés, érzelem elsősorban és főleg nem érzelgősség. A Biblia azt tanítja, hogy Isten nekünk az erő, a szeretet, és a józanság Lelkét adta. A szeretet állapot. Nem pipogyaság, hanem az erő és a józanság állapota. Ez olyan, mint amikor egy villanykályha kapja az energiát és adja tovább, mely lassan eléri, felmelegíti a környezetet, mert ez a lényege, ez a dolga.

Weöres Sándor így ír erről: / A teljesség felé/ „Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.  S ez az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb, cukros váladékával bekente az emberiséget.  Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányban szeretni csak úgy tud, hogy másik irányban gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd.”

Bármilyen keményen is hangzanak ezek a szavak, meg kell vallani, hogy sokszor csak ilyen a mi „nagy” szeretetünk.  Isten igéje szerint egy emberi élet értékét nem az iskolai végzettség, anyagi körülmények, társadalmi rang adja. A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy „nyisd meg a szádat a némáért!” Jézus minden elnyomott, kisemmizett, lenézett, elesett, szenvedő emberért nyitotta meg száját. Akik nem tudnak imádkozni fájdalom, bűn vagy hitetlenség miatt. Megnyitotta a kapcsolat lehetőségét Isten és ember között.

 Hirdette, hogy jaj nektek, gazdagok, akik vallásos vagy éppen materialista világnézettel, el tudjátok nézni hideg, kemény szívvel, hiányt szenvedő embertársaitokat. Pl. azokat, akik hazánkban sokak számára elképzelhetetlen szegénységben élnek.

 A személyválogatás nélküli szeretet ma többek között azt jelenti, hogy nem esik jól a karácsonyi falat a számban, ha nem tettem meg mindent azért, hogy másnak is legyen betevője, meleg otthona, Jézus szeretetével megajándékozott karácsonya. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is egyedül meg tudná oldani a világ gondjait, de fontos megtenni azt, ami rajtam múlik.

A személyválogatás nélküli szeretet ma azt jelenti, hogy nem gyűlöljük a más nemzetiségűt, vallásút, egyáltalán a másikat. Itt sem érzelgősségről van szó, hanem arról, hogy Isten szempontjából látom ezt a szétesett, gyűlölködő, sérült világot, emberiséget. A mi földi, emberi aspektusunkból sokszor jogos lenne a harag, az elzárkózás, ítélkezés. De a karácsony arról szól, hogy Isten a jogos ítélet helyett könyörülettel, irgalommal hajol az emberhez.

 „Az Ige testet ölt”, hogy a mi esendő, bűnös létünk, testünk IGÉVÉ legyen.

 

Harmadszor, hogyan szeretett minket Jézus?

HALÁLOSAN.

Ennél többet nem tehetett. Nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért és ellenségeiért is. Isten Jézusban bemutatta, hogy halálosan szereti az embert, az istentelen, gyűlölködő, tőle elszakadt embert!

Az vallásos tévedés, hogy először nekünk meg kell térnünk, meg kell változnunk, bocsánatot kell kérnünk és azután majd, valamikor Isten szeretni fog minket. Isten úgy szeret téged, ahogy vagy, de nem azért, hogy olyan is maradj! Isten látja benned az új ember lehetőségét. „Emeljétek fel fejeteket!” Lásd meg életed, környezeted életét Isten lehetőségei szempontjából! Isten nem renovál, hanem teremt, újjáteremt.

 Ez az Ő karácsonyi ajándéka ma is.

 Ámen

 

Imádkozzunk:

 

Jó Istenünk, köszönjük, hogy teremtő igéd eljutott a földre,

 testet öltött és mai is szól hozzánk.

 Kérünk, adj új életet nekünk!

Jöjjön el a te országod a mi életünkbe!

Köszönjük, hogy mindent megtettél üdvösségünkért. Ámen

********************************************************

 

Maradj életben! – Ezékiel 16, 1-9

Igehirdetés a Deák téri templomban, az országos evangélizáción – 2003. október 11.

 

„Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Ismertesd meg Jeruzsálemmel, hogy milyen utálatosak a dolgai! Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr Jeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél, apád emóri, anyád pedig hettita.

Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek. Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél. De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen meztelen voltál.

Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél.

 

Szeretett Testvéreim!

Ez a páratlan szépségű allegória, képes beszéd Isten és az egyház szerelméről, szövetségéről, kapcsolatáról szól. Nem két szabad, egyenrangú fél közös döntéséről olvastunk. Jeruzsálemet, az egyházat születése után kitett, halálra szánt, tehetetlen csecsemőhöz hasonlítja Isten, aki pogány szülőktől származik: „apád emóri, anyád pedig hettita”. Az emóriak és hettiták a zsidók számára gojok, lenézett, gyűlölt, szennyes társaság volt. Minden ember múltja, földi életének kezdete pogány, vagyis Isten nélküli. Dávid ezt így írja az 51. Zsoltárban: „bűnben születtem”.

Az ember drámájáról, sőt tragédiájáról van itt szó. Arról, hogy Teremtőnk akarata és a bennünk lévő jobb utáni vágyódásunk ellenére mégis a bűn és a halál társai és szövetségesei vagyunk. Sokféleképpen éljük meg ezt a nyomorúságot.

A gyermek szenved az önzésből következő harcok, küzdelmek miatt, a serdülő odaadja testét-lelkét káros hatásoknak, az ifjú és a középkorú az anyagiak utáni hajtás, saját életének erőszakos kiteljesítése miatt él át fájdalmakat, az gyengeséget és a magányt tapasztalnak. Egész életünk szabadulásért, megváltásért kiált.

Megváltásra van szükségünk, hogy életünk ne az Ady által megfogalmazott következmény legyen: „Egymás húsába beletépünk és lehullunk az őszi avaron”.

Isten a látás, a könyörület, az irgalom és az ÉLET Istene, aki ma is azt mondja az őrült, önpusztító embernek, világnak: maradj életben! Nem akarom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen! Isten meglátta a bűneset következtében reménytelen helyzetbe került emberiséget és elküldte számára a megváltást Jézus Krisztus által!

Jézus az el nem múló életet hozta el számunkra.

Én is csak azért állhatok itt előttetek, mert huszonöt évvel ezelőtt Isten rátekintett nyugtalan, hiányos, bűnös, sérült életemre és azt mondta: Maradj életben!

És számomra váratlanul, túlcsorduló módon kiöntötte szeretetét, szerelmét, fényét, és Szentlelkét szívembe, életembe! A kiáradó isteni szeretet üzenetét is megértettem, amely így szólt és hiszem, hogy sokakhoz szól ez ma is: Én vagyok a te teremtőd és alkotód. Nem véletlenül jöttél létre, én akartalak, ismerlek fogantatásodtól kezdve, mindent tudok rólad és szeretlek. Láttam eddigi életedet, ismerem fájdalmaidat, mások és magad okozta sebeidet, a bűn pusztítását életedben. Tudom, hogy volt olyan, „amikor senki sem szánakozott rajtad, nem könyörültek rajtad, kidobtak a mezőre, mert utáltak, fölösleges voltál. De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!”

És akkor azt éltem át, hogy nincs nagyobb súly az életben, mint az el nem rendezett adósság, a meg nem bocsátott bűn, a céltalan, magába forduló élet, az istennélküliség kozmikus sötétsége és vacogása. Éreztem a pokol örvénylő sötét mélységét, és ugyanakkor átéltem az Isten feltámasztó erejét, bűnből, halálból, ördög hatalmából kiragadó hatalmát, a bűnbocsánat és szabadulás semmivel össze nem keverhető, téveszthető örök örömét. Sziklára állította lábamat, életemet, megújított, célt és értelmet kapott minden. Övé lettem. Nála és Benne mindent megkaptam. Azóta is Ő hordoz, tanít, újít és visz a végső cél, a mennyei haza felé.

 

Hirdetem a tőle kapott megbízás alapján minden Testvéremnek a jó hírt, az örömhírt, hogy Isten tud rólunk, szól hozzánk ma is és kész új életet adni. Elénk adja ma a halál és az élet útját és megadja a választás lehetőségét és ajándékát.

Megfáradt, öreg Európánk félretette Istent és az Ő igéjét. Földrészünkön évente 1 millióval kevesebb a keresztyének száma és hetente egy gyülekezet szűnik meg.

 

Ma a halál kultúrája vesz körül minket. Minden csillogás, reklám, szemfényvesztés. Nyugati civilizációnk lassan, de biztosan halad a pusztulás felé. Relativizál, viszonylagossá tesz, sokszor semmibe vesz és megtapos minden egyetemes emberi és isteni értéket. Az élet törvényét, a megváltás egyik legnagyobb ajándékát, a tíz parancsolatot, az igét kimagyarázza, félredobja: 

-         Az egyedül igaz, valóságos Isten helyett más istenekkel tölti be életét, szívét, velük paráználkodik. Olyanokkal, amelyek nem beszélnek, manipulálhatóak, és nem szólnak bele döntéseibe.

-         Nem szenteli meg az ünnepnapot, sőt éjjel nappal robotol, nyüzsög, hangoskodik és a saját maga által gerjesztett zajtól már nem hallja Teremtője neki szóló hangját. Nincs isteni csendje, pihenése, szolgálata. Egy istene maradt csak, ő maga, maga számára.

-         Nem tisztel sem apát, sem anyát, őket elfelejti, megveti, csak magával törődik. De vannak-e még Isten szerinti apák és anyák, akik örömmel fogadják be életükbe a gyermekeket és áldozatosan nevelik őket?

-         Öl, pusztít a mai ember természetet, vizeket, hegyeket, állatokat, magzatot, de városokat és országokat is, sajátmagát is. Megideologizálja az idősek és betegek biológiai életből való kikapcsolását.

-         A paráznaság, vagyis a házasság megtörése népszokássá vált. Megtörli az ember a száját és megy a következőhöz. Még meg sem köti a házasságot már előtte fűvel-fával csalja leendő társát és közben, de utána is. És ez az egyházban is lassan elfogadottá lett.

-         Lop a mai ember időt, energiát, ötletet, életet. Más vagyonát ritkán gyarapítja.

-         Hamis tanúsággal szeretetlenül, felszínesen ítél, bajt kever, háborúságot okoz.

-         És kíván, kíván, kíván mindent: házat, hazát, házastársat, bármiféle tulajdont, mert elvesztette a mértéket, a békét, harmóniát.

 

Mindez a halál, a leépülés útja. Úgy tűnik, távol a szabadulás. Isten mégis jár-kel közöttünk, és látja mindezt. Látja a Magyarországi Evangélikus Egyházat is erőtlen állapotában. Ma még ezt mondja, kiáltja: Ember hol vagy? Hová jutottál nélkülem? Hová rohansz? Állj meg! Térj meg! Szabadulj meg! Maradj életben!

 

Maradj életben, magzat, akit hazánkban is évente tízezrével pusztítanak el, mint valami káros daganatot! Istenem, az utóbbi évtizedekben öt millió emberi élet végezte így! Ha ők mind kiáltanak, ki viselheti el ezt a különös kozmikus halálkórust?

Maradj életben, gyermek -és ifjú, akire rázúdít környezete minden szennyet, értéktelen bóvlit, akit az orwel-i vízió szerint manipulálnak, szűkítik és mossák tudatát, amíg kretenizált fogyasztói és választói bábbá nem teszik. Isten pedig szépséget, szabadságot és méltóságot adna neki. Mindnyájan felelünk értük. Nem a világból kell kivonni őket, hanem be kell adni nekik az ellenanyagot a fertőzéssel szemben. Fertőzött országban, halálosan fertőzött társadalomban élünk. Nagyobb a veszély ma, mint a kommunizmusnak nevezett korszakban, mert akkor világosabbak voltak az erővonalak. Ma mindent összemosnak, összekevernek.

Maradj életben, középnemzedék, aki hordozza a fiatalabb és az idősebb generáció terheit, akivel el akarják hitetni, hogy csak igavonásra, evésre, vásárlásra és televízió nézésre van. A kényszerrohanásban megállítja az infarktus, a rák és magas vérnyomás. Pedig Alkotója saját képére és hasonlatosságára szeretné újjáteremteni, munkatársává akarja tenni a világban, hogy gondozza és őrizze környezetét.

Maradj életben, idős testvér, akit elhagyva, fölöslegessé téve megaláznak, pedig az ősz haj előtt fel kell állni. Igen sokat tud adni utódainak tapasztalataiból.

Maradj életben, szerelem, házasság, család!  Isten szép és szent ajándékai, melyet a korszellem semmibe vesz. Szomorú, hogy érvelnünk kell a tiszta szerelem, nemiség és házasság mellett. Isten akarata az egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége.

Maradj életben egyház, aki annyi külső és belső bűn, nyomorúság és üldözés után még létezel a XXI. században is, akit sokan legszívesebben ma is szétvernének, megszüntetnének, akit bomlasztanak, aki magad is hűtlenné lettél a mennyei Vőlegényhez. Ne add fel, nézz Megváltódra, kövesd Őt és részesülj az Ő életében!

Maradj életben, nemzet, magyar nemzet, akit körbeamputáltak, gyarmattá tettek, és gerincét törték, akinek még sírnia sem szabad sorsa miatt. Térj meg Istenedhez, töltsd be szolgálatod, hivatásod: legyél a környező népek, románok, horvátok, szerbek



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 58
Tegnapi: 85
Heti: 208
Havi: 1 565
Össz.: 263 579

Látogatottság növelés
Oldal: Szeverényi János igehirdetései 1. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »