Hangfelvétel alapján utólag leírt igehirdetés

3. rész:

LABOSSA PÉTER MIHÁLY * Évkezdő igehirdetés-sorozat * SZERDA

1Pt 2,13–22

ENGEDELMESKEDJETEK!

„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”

 

            Testvéreim a Jézus Krisztusban! Ennek a ma esti igehirdetésnek a témája: Engedelmeskedjetek! S mikor az engedelmességről van szó, akkor általában komorrá válik a tekintetünk, mert nagyon nehéz dologról van szó, úgy gondoljuk. Valóban nehéz dolog, de azzal szeretném kezdeni ezeket a gondolatokat, amelyeket, hiszem Isten a szívemre helyezett, hogy próbáljuk meg az engedelmességet arról az oldalról megközelíteni, hogy Isten gyermekeinek a lehetősége és egyetlen útja az engedelmesség. Az Isten gyermekének az engedelmesség nem esik nehezére. Ebben leli örömét, örömöt jelent az Isten útján járni. „Boldog az, aki nem ül a csúfolódók székébe, nem áll a vétkesek útjára, hanem az ő törvényén elmélkedik éjjel és nappal”; olvashatjuk az 1. Zsoltárban. Boldogságot jelent az Isten törvényén, az ő akaratán elmélkedni éjjel és nappal. Foglalkozni az Isten igéjével, kutatni, keresni azt, hogy miben kell Istenhez igazodnunk, hogyan és miképpen gondolja Isten a dolgokat, az életem dolgait. Miképpen világítja meg az ő igéje tükrében az én életemet. És ez örömöt jelent. Ne térjek le az ő útjáról. Boldog az, aki az ő útjain jár, és az nem jelent mást, mint engedelmeskedni. Én azt látom, és azt tapasztalom a saját magam életében is, hogy örömöt jelent az Úrnak való engedelmesség. Aki viselkedik, akiben nem Jézus Krisztus munkálkodik, annak az életén lehet látni, az engedelmesség iszonyatos küzdelmet jelent. Másképp tesz, és másképp viselkedik különböző alkalmakkor és helyeken. Annak van egy vasárnapi arca és van egy hétköznapi arca. Úgymond, kettős életet él. De akiben Jézus Krisztus hatalma jelen van, annak örömöt jelent az engedelmesség. Örömöt jelent engedelmeskedni az Úrnak. Az engedelmesség nagyon fontos kérdés, mert minden más tulajdonságnál fontosabb. Az Istennek, az Úrnak való engedelmesség az alapja gyakorlatilag a keresztyén életünknek. Enged; benne van az, hogy beengedtem az életembe. Ebből fakad, és a Szentlélek az, aki munkálja bennünk az engedelmességet. Nem alkuszok meg, az Úrnak engedek minden kérdésben. Ha Isten mond valamit, akkor azt meg kell tenni, vitának helye sincs. Szoktunk mi emberek egymással vitázni. Igen, mert különböző nézeten vagyunk, de az a gond, hogy úgy gondolom, és úgy érzem, hogy Istennel is oly sokszor vitába szállunk. Perelünk az Istennel. Tudjuk, hogy mi az Isten igéje a mi élethelyzetünkre, konkrétan is, de nem tesszük, mert nehéz engedelmeskedni. Engedni a magaméból, elvenni az elképzelésemből. Fontos, hogy Isten igéje éljen a lelkünkben, a szívünkben, a gondolkozásunkban, mert csak így fogjuk tudni, hogy miben kell engednünk. Aki azt mondja, hogy engedelmes gyermeke Istennek, igazából nem tudja, nem ismeri az Isten igéjét, nem tudja, hogy minek kell eleget tenni. Nekünk tudnunk kell azt, hogy Isten, mi az, amit akar, mi az ő terve velünk, mit szánt nekünk. Ehhez fontos látnunk és ismernünk az ő igéjét. Azonban az ige ismerete még nem jelent engedelmességet. Nem jelent gyakorlati életfolytatást. Az engedelmesség elengedhetetlen előfeltétele minden helyes lelki tulajdonságnak és helyes lelki dolognak életünkben. Az a tulajdonság, amely lehetővé teszi a többi más, úgymond erény kifejlődését, hogyha erről beszélhetünk; lelki ajándéknak a kibontakozását életünkben. Az engedelmesség elengedhetetlen feltétele a növekedésnek az életünkben. A viselkedés értelmetlen engedelmesség nélkül, mert egészen más, ha valaki viselkedik, vagy engedelmesség van az ő szívében, életében. Belső engedelmesség; jobb az imádat bármilyen látható jelénél. És itt kell, hogy idézzek Sámuel első könyvéből egy igét, a 15. fejezet 22. versét: „Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és véres áldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás”. Testvérek, tudom nagyon jól, hogy könnyű egyes bűnöket felfedezni a más életében, és még talán a saját magunk életében is, mert körül lehet járni bizonyos bűn csoportokat, amik jól látszanak: paráznaság, valaki valamilyen szenvedélynek a rabja; vagy felfedezzük magunkban és talán a másikban is a különböző okkult dolgokat. Megjegyezzük, hogy igen, ez a testvérünk, ez nagyon sokat jár ki a temetőbe, és kapcsolatot tart a halottaival. Beszél hozzájuk; hát ez egy nagyon komoly probléma. Megítéljük ezeket az embereket, és nem gondolunk azzal, vagy megítéljük azt, akiről tudjuk, hogy természetgyógyászhoz jár, és akupunktúrával foglalkozik. És tudjuk, hogy ez a varázslás témakörébe tartozik bele, és ez sem tetszik Istennek. De vajon tisztába vagyunk-e azzal, hogy ugyanúgy, ha „Uram, Uram”-ozunk, és nem cselekesszük az ő akaratát, ugyanolyan vétkesek vagyunk, mint akiben felfedezzük a jól látható vétkeket. Ugyanolyan bűnben élünk, mint azok, akikről tudjuk, hogy milyen látványos bűnben vannak. Látnunk kell ezt, és tudnunk kell azt, hogy ugyanolyan vétek az engedetlenség, a legkisebb engedetlenség is, mint az a bűn, mint amiről tudjuk, hogy bűn, és tudjuk, hogy Isten előtt utálatos ez a bűn. Engedelmesség azt is jelenti, nemcsak azt jelenti, és nagyon fontos ezt látnunk nekünk, hogy az életgyakorlatunkban hogyan jelentkezik ez. A bűn az azt jelenti, hogy távol vagyok az Istentől. Tehát nemcsak egyes csoportjaira a bűnöknek mondható az rá, hogy bűn, hanem a bűn, az alapvetően távolságot jelent. Távol vagyok Istentől. Nem közel, nem benne, hanem kikapcsoltam az életemből Istent. Nyilvánvaló dolgok, és ott megbújnak közöttünk, bennünk és az életünkben azok a dolgok, amelyeket mi talán nem tartunk bűnnek. Pedig éppen úgy Isten nélkül, távol Istentől tettük, vagy éppen távol tesszük ezeket a dolgainkat. Látnunk kell ezeket, és Isten meg akarja ítélni ezeket a dolgokat a mi életünkben. Világosságot akar gyújtani, ne a másik életében keressük. És gondolkodjunk el azon, hogy van-e engedelmesség a mi szívünkben, életünkben?

            Az engedelmesség azért is egy sikamlós talaja, több ilyen van, – ahogy az elmúlt alkalomkor is említettem, – a keresztyén életnek, mert ki lehet, úgy gondolják, váltani, egyesek, különböző cselekményekkel. Ez az ige arról beszél, hogy véres áldozat és égőáldozat. Igen, volt egyfajta ilyen viszonyulás, hogy könnyebb véres áldozatot, meg égőáldozatot vinni, könnyebb áldozatot hozni, mint engedelmeskedni. Könnyebb elmenni a templomba, részt venni az alkalmakon, egyházfenntartást fizetni és adakozni. Könnyebb zarándokolni, értsük ezt jól, könnyebb részt venni valami megmozdulásban, tevőlegesen is, és talán ott lenni, vagy leginkább felvállalni legfőbb munkákat, mint engedelmeskedi az Isten szavának és Isten igéjének. Mindezek a dolgok pótcselekvések tudnak lenni, és hiábavaló cselekedetek. Ha nincs benned az Úr iránt való engedelmesség, akkor ez előbb-utóbb úgyis kiderül. Nem lesz áldás az ilyenfajta tevékenységen. És még azt is lehet mondani, hogy a szolgálatban is van egy ilyenfajta veszély. Tegnap volt szó a szolgálatról, hogy ki az, aki a középpontjában áll a szolgálatnak. Azért szolgálok, hogy leplezzem az engedetlenségemet, hogy úgy próbáljak talán elégtételt, vagy áldozatot bemutatni Istennek, kiváltani az én engedetlenségemet Istennel kapcsolatban. Azt mondja Isten, hogy engedelmesség a legkisebb is sok, sokkal többre értékeli Isten, nem is az, hogy értékeli, hanem a legkisebb engedelmesség is több, mint a legnagyobb véres áldozat és égőáldozat, a legdrágább adomány és sok-sok minden. És még sok oka van annak, hogy engedetlenségben éljünk. Nagyon sok minden van, és inkább azt szeretném kidomborítani, hogy miért van szükség arra, hogy engedelmességben éljünk? Az engedelmességben, az Istennel való életben, a neki való engedelmességben dicsőítjük meg Istenünket. Az engedelmességben jön az áldás. Csak az engedelmes életen van áldás! Így tehetünk engedelmességben bizonyságot, a hitetlenek felé, akár a családtagjaink felé. Példát mutathatunk hívő testvéreinknek az engedelmességben. A Szentlélek az engedelmesség által tölti be az életünket. S ha beteljesedünk Szentlélekkel, akkor el tudjuk juttatni az evangéliumot azoknak, akiknek arra szükségük van. Sóvárogva várja ez a világ. Miért nincs misszió? Miért nincs? Azért, mert hiányzik talán a Lélek ereje az életünkből. S miért nincs a Lélek ereje az életünkben? Mert az engedelmesség hiányzik. Jézus mondja az engedelmességgel kapcsolatban, Lukács evangéliumában, a 6. fejezet 46. versében: „Miért mondjátok nekem, hogy Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” Hányszor és hányszor odamondjuk, és kegyesen megjegyezzük; igen, az Úr, ha így akarja! S aztán megyünk a saját magunk útján tovább. Az Úr így, az Úr úgy! Jusson eszünkbe, hogy hányszor mondjátok, mondja Jézus: „Uram, Uram! És mégsem teszitek azt, amit mondok!” Jézus arra akar hívni bennünket, hogy tedd azt, amit mondasz! Tudjuk a leckét, de éljünk a lecke szerint!

Máté evangéliumában, a Hegyi beszédben olvashatjuk Jézus szavában, a 7. fejezet 13. versétől a 14. verséig: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Testvérek, Jézus azt mondja, hogy kevesen vannak, akik ezt megtalálják, és szoros kapuról beszél, keskeny útról beszél, ami az életre visz. Mitől keskeny ez az út? Nem is olyan könnyű dolog ez az engedelmesség kérdése. Mitől keskeny ez az út, és mitől van az, hogy ezen olyan kevesen vannak, az Úr Jézus szavai szerint? Az üdvösséghez vezető ösvény keskeny, mondja Jézus. Azért keskeny, mert Isten akarata és az Isten törvénye, az Isten igéje határolja ezt. Az engedelmesség visz az életre, és kevesen vannak, akik ezt megtalálják. Nagyon kevesen tudnak megalázkodni, úgymond. Kevésről beszél az Úr Jézus. Ha visszagondolunk a tegnap esti egyik gondolathoz, akkor azt mondtam, hogy a keresztyénség ereje nem a tömegben van, hanem abban, hogy minél inkább Jézus Krisztusban lenni. Engedni, hogy növekedjünk benne, hogy növekedjen bennünk, akkor eszünkbe juthat az, hogy az Úr Jézus is mindig kevesekről beszél. Nem arról beszél, hogy egyre több ember fog hitre jutni, és akkor jön majd el a vég, hanem azt mondja, hogy vajon talál-e hitet az Emberfia, hogyha visszajön? Kevesekről van szó, persze nem 144 ezerről, hanem nyilván azokról, akik meg tudják tartani a hitet. Akik hitre jutottak, akik Isten gyermekei és valóban tudnak örömmel engedelmeskedni az Úrnak. És a világ szemében, a Sátán, mint ordító oroszlántól meg tudnak menekedni Jézus által. Jézus Krisztusnak kell engedelmeskednünk, és alá kell vetnünk magunkat az ő hatalmának! Az ő hatalmában tudunk bízni, és így tudunk engedelmeskedni. Az tud engedelmeskedni, ahogyan mondtam már, aki az igét ismeri. Az igéből tudom azt, hogy mit kíván tőlem az Úr. Tudnom kell, hogy miért, mit gondol az Úr az életem dolgairól. S nemcsak az én életem dolgairól, hanem úgy általában a világról is, az Úr mit gondol. S hogyha Isten szól, ha beszél velem igéjén keresztül, akkor engedelmeskedjek neki. Szomorú dolog az, hogy egyes emberek, amikor szembe kerülnek Isten igazságával, amikor hallják az igehirdetést, amely megítéli talán őket, egyes cselekedeteikben, élethelyzetükben, rávillantja Isten világosságát az életük sötét foltjaira, akkor továbbra is engedetlenségben élnek. Ahol Isten szól, ott feszültség van. Balikó Zoltán lelkész, akit az elmúlt héten temettek, az evangélikus teológus otthonban, egy áhítaton mondta nekünk azt, hogy ahol az Isten igéje szól, ott feszültség van. Ott recsegnek a székek, ott mocorognak az emberek; mert Isten igéje leleplez. S ahol a bűn lelepleződik, ott az ember kellemetlenül érzi magát. Világra jött az én bűnöm, világra jött az, amit én rejtegetek. Kitudódott ez, és ez kellemetlenül érinti az embert; mellbe vágja. S ha valakit eltalál az ige, az lehet, hogy megsértődik első alkalomra; mert pont az engedetlenségedet világosságra hozva Isten igéjével, az igehirdetéssel leleplezte azt, amiből változnia kell, amiből ki kell szabadulnia, amiből meg kell szabadulnia. És hányan sértődnek meg, és maradnak sötétségben. Nem kell a világosság az embereknek!

Én nagyon sajnálom azt, hogy tavaly nagyon sokan úgy értékelték, – amikor az év eleji lelkészi munkatervet elkészítettem, és annak az elvi részét. Amikor arról írtam, hogy a presbitériumnak, és a presbitereknek ébredésre van szükségük, arra, hogy aktívan, Isten gyermekeiként szolgáljanak és éljenek, és vegyenek részt a döntésekben –, akkor megsértődtek sokan; s azt mondták, hogy megsértettem a presbitériumot. Testvérek, ma sem mondok mást, hogy újulás és áldás csak az Istennek való engedelmességből lehetséges. Áldás csak abból fakad, hogyha engedelmesek vagyunk; ha az Isten szavának engedünk! Ha gyakorlati életfolytatásunkban is nem „Uram, Uram”-ozás van, hanem azt tesszük, amit Jézus mond. Csak ebből fakadhat áldás! Aki megsértődik, aki duzzog, abból nem lesz változás; annak a bűne, az még bűn marad. Nem lesz belőle életújulás és életváltozás. A bűn, az önigazolásra késztet mindannyiunkat. Ahelyett, hogy magyarázkodunk, engedjünk az Isten szavának. Engedjünk a világosságnak, ami az Isten szavából sugárzik felénk. Higgyük el, hogy minden lelkésznek a legnagyobb öröme és minden lelki gondozónak legnagyobb öröme, hogyha nyilvánvaló a gyülekezeti tagoknak az engedelmessége, az Úr iránti engedelmessége. Mert ez látszik az életükön, hogy valóban boldogok, valóban kiegyensúlyozottak. Pál dicsérte, így dicsérte a római keresztyéneket: „A ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez, nektek tehát örülök!” Mi az, ami hírként bejárja a mi gyülekezetünk híre, mi az, amit tovább visznek emberek? Mennyire tudunk engedelmesek lenni? Határozd el magadat testvérem szilárdan, hogy engedelmeskedsz Isten igéjének! És ezért könyörögj! Könyörögj erőért. Ha a Szentlélek megtanít egy igazságra, ha valamit felfedezel az életedben, akkor alkalmazd is a gyakorlatban! Lépj rá a gyakorlati életfolytatásoddal is arra, amit az Úr megmutatott az ő igéje által.

Az engedelmesség azt jelenti, hogy mindig feladom az elképzeléseimet? Igen, hogyha arról van szó, ami nem vág egybe Isten elképzeléseivel; akkor fel kell adnom az elképzelésemet! Isten a neki való engedelmességre hívott el. Akit kihívott a bűn sötétségéből, engedelmességre hívta el. Engedelmeskedni annyit jelent; alávetem magam valamely hatalom parancsának. S ebből, hogy valamely, az következik, hogy nem minden hatalom tekintélyét kell elfogadni! Az van az igénkben, hogy engedelmeskedjetek minden emberi rendnek! Az emberi rendnek csak akkor tud az ember engedelmeskedni, ha valóban, Istennek is engedelmeskedik.

És minden emberi rendnek valóban, tudunk és kell engedelmeskednünk? Én nem buzdítani akarok, és semmiféle háborút nem akarok szítani; mely hatalom az, amely ellen lázadni kell? Van-e olyan hatalom, amely ellen lázadni kell?

Konkrétan, a bűn és a Sátán hatalma ellen lázadni kell! Lázadnunk kell, mert a bűnnek, a Sátánnak van hatalma. S ez ellen a hatalom ellen lázadni kell! A Rómaiakhoz írott levélben olvashatjuk, a 6. fejezet 12. versétől a 14. versig:

„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, úgy hogy engedelmeskedtek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok át a bűnnek, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.”

Tehát lázadnunk kell a bűn és a Sátán hatalma ellen! Kérdésünk lehet az, hogy jogos-e az engedetlenség, a lázadás olyan esetekben, amikor az Isten ügyének, az Isten igazságának az érvényre jutása veszélyben áll? Amikor az Istent éri gyalázás, az Isten népe, az néma kell-e, hogy maradjon? Még ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban szeretnék két igét idézni, hogy kinek kell inkább engedelmeskedni. Úgy gondolom, hogy ezt jól tudjuk, és talán szoktuk is alkalmazni és használni. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, a 4. fejezet 19. és 20. versében ezt olvashatjuk: „Péter és János azonban így válaszolt nekik: Igaz dolog ez az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre; ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk”. S a másik ige, ami az engedelmességgel kapcsolatban vezethet bennünket, az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 5. fejezte, 29. versében: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”. Hogyan függ ez össze, ellentmondás van a felolvasott ige, és a között az ige között, amit most mondtam? Minden emberi rendnek engedelmeskedjetek, és itt pedig arról beszél az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben, hogy inkább Istennek kell engedni, mint embernek! Abban az esetben, hogyha nem az Isten hatalma az. Ha Isten elleni dologra késztet valami, akkor annak a hatalomnak ne engedelmeskedjek! Ami nem az Isten uralmát jelenti, hanem Isten ellen van, az élet ellen van, annak ne engedelmeskedjek, hanem Istennek engedelmeskedjek! Sok-sok egyháztörténeti példa van erre, és tudnánk hozni ezekből a történésekből. Isten népe tehát nem maradhat néma. Lázadni a bűn ellen, nem szemet hunyni az ordító bűnök felett. Nem a bűnös ellen kell lázadni, hanem a bűn ellen, és ezt fontos látni. Nem test és vér ellen van tusakodásunk. Kimondani és nem megtűrni a bűnt, a közösségeinknek az életében. A takargatással nem történik változás. A takargatással és a némasággal nem jut életre az, aki a bűnben van, és még talán nem szenved tőle, de előbb-utóbb úgyis szenvedni fog tőle. Ha máshol nem, akkor a kárhozatban fog szenvedni.

Nagyon fontos kérdés a felsőbbségnek való engedelmesség. Miért engedelmeskedjem az államnak, és miért engedelmeskedjem országunk törvényeinek? Isten az államot azért ruházza fel hatalommal, hogy az államban, a társadalomban élőknek az életét, az életkörülményeit biztosítsa. Isten akarata az, hogy rendet tartson az állam; ha úgy van, akkor fegyverrel is érvényre juttassa a törvényt! És így tartson a törvény által rendet az emberek együttélésében. Kérdés az, hogy minden esetben, a felettes hatalomnak, a hívő embernek engedelmeskednie kell? Az a meglátásom, és Isten ebben adott világosságot, hogy abban az esetben, hogyha az élet ellen van az a hatalom, akkor nem engedelmeskedhetek ennek a hatalomnak! Ott van erre Ordass Lajos példája is, az egyházi intézmények, és a különböző egyházi dolgoknak a bezárása, államosítása, iskolák és egyéb kérdésben, és mindaz, amiért ő felemelte szavát; nem tudott ennek engedni, és nem tudott ebben engedelmeskedni!

S akkor újabb kérdéskör: Újabb kérdés, egyik kérdés a másik után; hogy a hívő ember minden esetben kormánypárti? Aktuális kérdés ez, a választások előtt, amelyet nem lehet megkerülni. Azonban én azt gondolom, hogy erre a kérdésre most nem fogok választ adni, hogy a Fidesz-re, vagy az MSZP-re szavazzunk. Ezt mindenkinek valóban magának kell eldöntenie. És ha most én megmondanám, kire fogok szavazni, akkor nem azt tetszenének hazavinni, ami ennek az estének a lényege. Arról szeretnék beszélni még néhány szót, hogy egyszerre magyar vagyok, és egyszerre keresztyén vagyok; hogy ez mit jelent? Mert oly sokszor elhangzik, és úgy gondolom, hogy nagyon hamis hangon hangzik el. Én magyar vagyok és keresztyén. De elsősorban Krisztushoz tartozó! És így vagyok magyar! Isten gyermeke vagyok, ezzel Isten országának a polgáraként hiszem azokkal együtt, akik Isten gyermekei. És mivel Isten engem ebbe a nemzetbe helyezett bele, itt magyarnak születtem, és itt vagyok, ahol vagyok, itt felelősséggel áld meg. És az én Istenhez való, Jézus Krisztushoz való kapcsolatomat ebben a társadalomban, ebben a közegben kell megélnem. Nem vonulhatok ki, s igenis állást kell, hogy foglaljak ezekben a kérdésekben! A döntésemmel, a szavazatommal, a mandátumommal, ki kell, hogy fejezzem azt, hogy én a világosságot képviselem, hogy én Isten gyermeke vagyok. Mit jelent, tegnap mondtam, mit jelent keresztyén erkölcsűnek lenni? A keresztyén erkölcs azt jelenti, hogy Jézus az ura az életemnek. Utána következik, hogy Jézus ura az életemnek, az, hogy magyar vagyok. Egyébként, testvérek, csak magyarkodás az egész. Érezzük ugyanazokat az indulatokat sok esetben, úgymond mindkét tábor kapcsán? Azért érezzük, mert a keresztyén nincs meg. Nincs ott Jézus Krisztus, ahol arra az eszmékre hivatkoznak. Így veszek részt a nemzet életében, és az Úrral való életem a színtere, helye ez a társadalom, ez a magyar élettér. És ez felelősséget jelent, az Úr előtt és az embertársak előtt is. S a szavazatommal erkölcsileg nem támogatom azt, ami az élet ellen van. Azt az erőt, amely nem az életet képviseli, hanem kioltani akarja azt, és akkor itt pontot teszek, hogy ne ezt tessenek hazavinni. Isten adjon bölcsességet számunkra, hogy tudjuk meglátni az ő szándékát, akaratát; hogy ki az, akit mandátummal akar Isten ellátni? Az elkövetkező négy évre is fontos kérdés ez, de hozzáteszem, nem üdvösség kérdése, amin össze kellene veszni, amin egymás torkának kellene ugranunk. De a hívő ember, úgy gondolom, fontos és felelős ebben a kérdésben is.

És akkor a másik kérdés: Az engedelmesség, és itt az állammal kapcsolatos kérdésekben, hogy Isten gyermeke vegyen-e részt a társadalmi életben, a közéletben? Úgy szeretném, hogyha hívő emberek lennének ezeken a helyeken! Nem papok, nem lelkészek! És ha netalántán sikerülne bármilyen színben egy országgyűlési, képviselőt, aki hívő ember, egy ilyen helyre bejuttatni, megbízni egy mandátummal, akkor legyen mögötte imádságos háttér, mert borzasztó az, ami leselkedik egy köztisztviselőre, egy tisztséget vállaló társadalmi emberre. A hatalom, a pénz, mind-mind leselkedik rá, ami elcsúsztathatja és eleshet. Gondolhatunk vissza arra, hogy milyen jó az, hogyha van azért néhány keresztyén ember is; valóban Krisztushoz tartozó ember a politikában. Az olasz Európa Parlamenti képviselő, amikor a homoszexualitással kapcsolatos kérdés volt, felemelte a kezét, és azt mondta, hogy nem! Az Európa parlamentben egyedül maradt. Milyen jó lett volna, ha lett volna még mellette néhány ember. Milyen jó lett volna! Fontos ezt is látnunk, és ez is ide tartozik, az engedelmesség témaköréhez. Nagyon nagy terület ez, és még nagyon sok kérdés van, egy kis szeletét tudtuk áttekinteni ezen az estén. Az Úr munkáljon bennünk engedelmességet és adjon örömöt a neki való engedelmességben. Mert ha örömöt lelünk, valóban örömöt találunk az engedelmességben, akkor boldogan engedelmeskedünk az Úrnak. Akkor nem akarunk másképp tenni, akkor kutatjuk az ő akaratát. Akkor kérjük őt imádságainkban, akkor térden állva töltjük az estéket, keressük, mert jó neki engedelmeskedni! Mert ebből fakadhat áldás a gyülekezetben, a családban, a személyes életünkben és ebből fakadhat áldás, az Úrnak való engedelmességből, hiszem, a nemzet életében is. Olyan jó lenne, ha fedné egymást: magyar és keresztyén. Vagy fedné egymást: keresztyén és Európa. Milyen jó lenne az, hogyha valóban Jézus tudná irányítani az emberek szívét, életét. Ne tekintsünk most kívülre, hanem mindazok, akik halljuk az Isten igéjét, tudjuk megélni azt, amit Isten kér tőlünk. Nem neki van szüksége arra, hogy engedelmeskedjünk, hanem a mi életünknek létszükséglete. Életünk, örök életünk ettől függ! Isten munkálja ezt bennünk. Adjon alázatot mindannyiunk szívébe. Adjon vágyakozást a neki való engedelmességre, és Szentlelke által segítsen erre.

Imádkozzunk! Imádkozzunk azért, minél inkább megértsük az igét, Isten igéjét, hogy tudjuk, hogy miben kell engedelmeskednünk. Kérjük a Szentlélek erejét az engedelmességhez, hogy ne csak szavainkban legyünk az Úré, hanem teljes életünkkel tudjuk őt szolgálni. Gondolhatunk a választásokra, hogy adjon az Úr világosságot, legyen ennek a nemzetnek felemelkedése, legyen erkölcsi megújulás, ez a legfontosabb! Gondoljunk arra, hogy akiben világosság van, ezt a világosságot tudja megélni, mutatni az emberek felé, ne rejtse azt véka alá, hanem tudjon világítani mások számára is. Tudjunk világítani itt, Nyíregyházán, mindannyian, akik a világosságban éljük az életünket, Isten gyermekeiként. És tudjuk a sóvárgó világnak, a környezetünknek továbbadni mindazt, amire hívott bennünket Isten. Imádkozzunk! Mi Atyánk…     

 

     

                                           

 

Oldal: Labossa Péter igehirdetés sorozata 3. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat