Garai András NET Misszió

"Hirdessétek az evangéliumot!" Nemzetközi Evangéliumi Tanúságtétel a világhálón

Hangfelvétel alapján utólag leírt igehirdetés

5. rész:

ADÁMI LÁSZLÓ * Ádventi igehirdetés-sorozat * PÉNTEK

Jn 1,15–18

„Az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki Őt”

 

„A szeretet éneke. Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el.” (Olvasd: Zsolt 45)

Imádkozzunk!

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hálát adunk neked, hogy szent Fiadat, az Istenből való Istent, Jézust értünk és nekünk küldted el. És általa betelhet a mi szívünk is örömmel, kegyelmed örömével. És zsonghat a szép szavaktól a szívünk, és a te szereteted indíthat föl arra, hogy szeressünk téged, az élő Istent, aki előbb szerettél minket; szeressük Jézust, aki szeretett minket és önmagát adta értünk. Köszönjük neked, hogy estéről-estére összegyűjtöttél itt bennünket. Köszönjük, hogy megőriztél a mai napon is. Tudod, mi foglalkoztatott, tudod, mi okozott szomorúságot, vagy éppen miben volt örömünk ma. Tudod, kik jutnak eszünkbe és hogyan; fájdalommal, keserű érzéssel, vagy éppen örömmel. Hadd könyörögjünk értük is, akik eszünkbe jutnak. Hadd könyörögjünk az üdvösségükért, közelieknek és távoliaknak. És hadd könyörögjünk mi magunk azért, hogy Jézus Krisztust mindnyájan igazán ismerjük. Valóban a te néped legyünk, akik trónusodhoz járulhatnak, a Fiú nevében, aki veled egy; és az élet vizének forrása onnan, abból a trónusból árad, az örök királyi trónusból, amely neked és a te Fiadnak trónusa, aki, mint áldozati Bárány, váltott meg minket bűneinkből. Hadd legyen bizonyságtételünk Jézus Krisztusról. Ha majd elszólítasz bennünket ebből a világból, akkor is legyen érvényes a bizonyságtételünk, amit tőlünk hallhattak, és életünkből láthattak mások. Ahogy érvényes volt és maradt Keresztelő Jánosnak a bizonyságtétele. Nem tudjuk, mennyi időt mérsz még ki nekünk személy szerint és ennek a világnak. Tudjuk igédből, hogy várhatjuk, vágyva várhatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus visszajövetelét dicsőségben. Hadd várhatná mindegyikünk üdvösségére őt immár. Beszélj mindezekről velünk te magad, Szentlelked által, az emberi szóban. Áldd meg ezt az estét, és készíts a mi megváltónkkal, a te szent Fiaddal mindenkinek itt igazi találkozást. S Urunk szent teste és vére vacsorájában, az örök mennyei örömnek az előízét is. Ámen.

 

„János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.”  (Jn 1,15–18)     

 

Istent soha, senki sem látta. Íme, ez benne van a Bibliában. Nem tudom, ki hogy’ élte át, mennyiszer találkoztunk azzal, hogy próbáltak minket, hívő emberként, vagy legalábbis Istenhívő emberként leszerelni azzal, hogy hát, láttad az Istent? Nem láttam. Soha, senki sem látta. Közvetlenül Istent, az ő dicsőségében nem láthatta senki, mert nem bírta volna ki. Mózesnek maga Isten mondja meg, maga az ÚR mondja: Nem láthat engem ember élvén. Elvonultatom előtted egész fenségemet, – jóságomat –, s közben a kőszikla hasadékában elrejtve kezemmel, befedezlek, és hátulról megláthatsz engem” (vö. 2Móz 33,20–23).  Milyen beszédes történet ez Mózes második könyvéből, a 33. részből. Istent soha, senki sem látta. Hát persze, hogy nem látta senki, és mégis meg lehet ismerni.

Isten maga tett arról, hogy megismerhessük, és vehessünk abból a teljességből, amelyből élnünk lehet. És nélküle nem lehet élet. Kaphassunk belőle úgy, hogy az éltető legyen. Megint használok egy furcsa képet: Ha itt egy magas feszültségű vezeték lenne, és annak a közvetlen közelébe kerülnénk, mi történne akkor? Égés, halál! De transzformálva, – a magas feszültségű vezetékekből –, az elektromos áram, íme, használhatóvá lesz. A mindennapi élet szinte elengedhetetlen része az elektromosság, így transzformálva a modern ember számára. Furcsa kép, de valamit, mint hasonlat, kifejez ez is abból, hogy Isten az ő, számunkra kibírhatatlan, végtelen feszültségét, az ő istenségének, az ő jóságának szentség- és szeretetfeszültségét transzformálta hozzánk, Jézusban. És úgy ad kijelentést önmagáról Jézusban, hogy az számunkra ne csak kibírható legyen, hanem éltessen, működtesse az életünket, és az valóban élet legyen. Ebben a mondatban a folytatás épp erről szól.

Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Istennek minden önmagáról adott kijelentése, amiben azt magyarázza nekünk, hogy kicsoda ő, és mit akar, minden önmagáról adott kijelentése a Fiúban történt; a Fiúnak a testet öltése előtt is. Ezért hangzott el az egyik estén, hogy hogy’ ismerhetjük fel a Fiút azokban a titokzatosnak tűnő történetekben, ahol Jahve angyala, hírnöke az, aki megjelent. Mózesnek is az jelent meg, így olvassuk: Mal’akh Jahve jelent meg az égő csipkebokorban. S aztán kiderül, hogy ez maga az ÚR, maga az ÚR szól benne. Jusztinusz mártír mutatott rá, éppen a Jézust elutasító zsidósággal szemben arra, hogy itt mindenütt a Fiú van. Isten minden kijelentését az embernek a Fiú által adta, akit itt, – mily páratlan mondat ez –, így nevez János, a legrégibb kéziratokban, az eredetihez időben is legközelebb álló kéziratokban így maradt ránk a görög szövegekben, hogy az egyszülött Isten! 

Az egyszülött Isten: ez Jézus! És emlékeztetek arra, amit egyik este, az első este szintén elmondtam: Az Úr Jézus egész pontosan – a vele vitatkozó, vallásos hallgatóinak –, az égő csipkebokorra és a Mózessel ott történtekre emlékeztet, amikor azt mondja: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok (Jn 8,58). Az örök „vagyok”, a folyamatos „vagyok”, az idő fölötti „vagyok”, a teremtés fölötti „vagyok”, az Atyával egylényegű Fiú! Igen, csak őáltala ismerhetjük meg, hogy kicsoda az Isten. Éspedig csak őáltala ismerhetjük meg, úgy, mint Atyát.

Akik befogadták az Úr Jézus Krisztust, mint megváltójukat, akik kegyelmet találtak az Istennél, a Fiú áldozatáért, azoknak a Szentlélek, a Krisztus Lelke kiáltja a szívében Isten felé, hogy Abbá, Atyám! Atyádnak ismered-e már az Istent, a szent és mindenható Istent? Csak a gyermek ismerheti Atyjának. És hogyan lehetünk Isten gyermekei? Csak, ha befogadjuk a drága Fiút, aki megváltásunkért öltözött testbe! Azért jött el, az Atyától küldve, bűn testének hasonlatosságában, hogy elhordozza a mi bűneink miatti kárhoztatást, a fölfoghatatlan büntetést. És mi így, és ezért békülhessünk meg az Istennel! Ha befogadod ezt a Jézust, ha hiszel az ő nevében, akkor lehetsz csak az Isten gyermeke, akkor ismerheted Atyádnak. Jézust kell ismerni ahhoz, hogy Atyának ismerhessem az Istent. Csak annak Atyja az Isten, akinek Urává lett Jézus! Csak az imádja az Atyát lélekben és igazságban, aki imádja a Fiút. Hát erről is elhangzottak azok a drága igék, az Úr Jézus tulajdon kijelentései, meg az apostoli figyelmeztetések is ezzel kapcsolatosan, amiknek el kellett hangozniuk már az elmúlt estéken.

A kegyelem, a megmentő, az új életet és örök életet adó kegyelem Jézus Krisztus által lett! És így lehet Atyánk az Isten. A kegyelem lett, az eredeti szöveg ezt fejezi ki egész pontosan. Nemcsak hogy megjelent, hanem lett. Mert történnie kellett valaminek ahhoz, hogy lehessen számunkra kegyelem. Igen, annak kellett történnie, hogy az üdvösség kősziklája meghasíttassék, és mi lehessünk belerejtve hit által. Annak kellett történnie, hogy Jézus halálában a mi megváltásunk elvégeztessék, és mi hit által benne rejtőzhessünk el. Így lett a kegyelem! Ezért olvassuk a Jn 3,16-ban is így az igét: Úgy szerette Isten a világot!  Miért van ott ez a múlt idő? Ott is az eredeti szöveg megmutatja, hogy ez az a múlt idő, a bizonyos görög aoristos, amely az esemény-jellegét fejezi ki ennek. Az Isten szeretete eseménnyé lett, és így lett megmentéssé.

Nem tudjuk egész pontosan megkülönböztetni a ma elénk kerülő igeszakaszban, a 15. verstől a 18. versig, itt a János evangéliuma első fejezetében, hogy meddig tart a Keresztelő János tanúságtétele, és honnan van már János apostol tanúságtétele. Egybefonódik, és érthetjük úgy, hogy Keresztelő János is erről tanúskodott és tanúskodik már: mert valamennyien az ő teljességéből kaptunk, éspedig kegyelmet, kegyelemre. De igazán azoknak ragyogott föl ez, akik Jézushoz csatlakozva hallhatták, láthatták őt, s akiknek megnyílhatott a szívük, a szívük szemei megnyílhattak, úgy, ahogy Jézus maga mondja: Aki engem lát, látja az Atyát (Jn 14,9). Aki engem látott, látta az Atyát. Tegnap is említettem, János apostol, a szeretett tanítvány látta meghalni Jézust, és éppen erre is mutat rá, a feltámadással együtt, – a megdicsőült testben sebeit megmutató Jézusról bizonyságot téve, együtt azzal, hogy hogy’ halt meg, épp’ erre mutat rá –, amikor azt mondja: Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atyától való egyszülöttnek a dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Nincs híja, túlcsordul, telve van Jézus kegyelemmel és igazsággal. És árad ránk belőle, ebből a teljességből.

Kegyelmet kegyelemért lehet kapni. A kegyelmet nem lehet másért kapni, csak kegyelemért. Ez a kegyelem természete. Az Isten szeretetének, kegyelmes szeretetének egyetlen oka az, hogy ilyen az Isten; hogy szeret az Isten. Bennünk semmi oka nincs ennek, minden oka csakis őbenne, magában az Istenben van. Nincs érdem, nincs fizetség, nincs teljesítmény; kegyelmet csak kegyelemért lehet kapni! Mi minden van ezekben a jánosi mondatokban, ízlelgessétek velem együtt, erre való volt ez az egész hét. S mi mindent lehet még egy-egy részletben fölfedezni, amikor Isten Szentlelkének a fénycsóvája ráhull arra a mondatra; mint erre a részletre is, hogy kegyelmet kegyelemért.

Igen, szó van a törvényről. A törvény, az adatott, Mózes által. Emberi közvetítő által, a kőtáblákba vésett törvény. De az nem adott megoldást az embernek. Ahol hívő élet volt, lett, van, lesz, az mindig úgy volt, a Krisztus születése előtt élt, és az Urat szolgáló emberek életében is úgy volt, hogy az ő teljességéből kaptunk kegyelmet, kegyelemre. Mert a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Erről a kegyelemről, amely az Istennel való kapcsolatnak, a vele való kapcsolat helyreállásának az egyedüli alapja lehet, erről beszélt már Mózes is; csak nem értette a rábízott nép. Tulajdonképpen, amikor Isten odavezette őket a Sínai-hegyhez, és hirdetteti nekik Mózes által, hogyha hallgatván hallgattok szavamra, ti lesztek valamennyi nép közül az enyéim, bár enyém az egész föld (2Móz 19,5), akkor a nép nem értette meg, hogy milyen bensőséges kapcsolatot kínál magával nekik az Isten. És a cselekedetek alapjára álltak… Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott (2Móz 19,8). És aztán kapják a törvényt. A hegy rengése és füstölgése közepette, félelmetes kísérő jelenségek közepette. Ha az ember a cselekedetek alapjára áll, kapja a törvényt. A törvény megmondja, hogy hogy’ cselekedj és mit ne tégy: és amint érintkezésbe kerül az ember életével, kiderül, hogy nincs élete az embernek! És javíthatatlan, és csalárd a szíve, s a törvényből ezért csak a bűn ismerete meg az ítélet származhat. De ahogy mondtam, Mózes maga is a kegyelemről beszélt. Isten rábízta, beszélt a kegyelemről is.

És éppen ez, amire utaltam már egy-két mondatban az előbb: amikor a választott ószövetségi néppel is szeretné megértetni az Isten, hogy szereti őket. Akkor hangzottak el, Mózes ötödik könyvéből olvasom, a 7. részből, ezeket a mondatokat: Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából (5Móz 7,7–8). Figyeljetek ebben a hosszú mondatban arra: Miért szeret? Nem azért, mert méltóak volnátok rá. Miért szeret? Szeret, mert szeret! Nincs más indoka. Szeret, mert szeret. Kegyelmet kegyelemért lehet kapni, Jézus teljességéből. Így jelenti ki az Atyát. Aki a hit szemével látja már, ismeri már Jézust, az látja az Atyát! És annak lesz bizonyságtétele, tanúskodása Jézusról, és az Atyáról.

Keresztelő Jánost újra fölemlegeti az a tanítvány, aki egykor Keresztelő János igehirdetése nyomán indult el, és lett Jézus Krisztusé. És azt mondja: János bizonyságot tesz róla, és azt hirdette: ez volt az, akiről megmondtam: aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én (Jn 1,15). Olyan különös itt is az eredeti szövegnek a kifejezésmódja: János bizonyságot tesz. S amikor János apostol ezt leírja, akkor már talán hatvan éve, hogy kivégezték Keresztelő Jánost. És mégis jelen időben mondja, hogy bizonyságot tesz. És aztán jön az a kifejezés, idézve a János bizonyságtételét: hogy ezt hirdette, és ez valami végérvényes, amit hirdetett. Ezt hirdette, és Jézusra mutat, aki előbb volt, mint én, ahogy Keresztelő János szólt róla. Mert az, hogy Keresztelő János bizonyságot tesz, az jelen időben van. Rég meghalt, és a bizonyságtétele, amelyet végérvényesen kimondott Jézusról, az mégis a jelenben érvényes és hat.

Így van mindig azoknak a bizonyságtételével, akik Jézus Krisztusra mutatnak. Valamit belekiáltottak a saját koruknak a fülébe, kortársaiknak az életébe Jézus Krisztusról. S ami így bizonyságtételként belehatolt a kortársaknak a fülébe, a közegébe, az életébe, az olyan bizonyságtétel, ami későbbi korok emberéhez is jelen idejűként érhet el, amikor találkoznak vele. Ez az, amiről így olvasunk sokkal régebbi valaki kapcsán a Zsidókhoz írt levélben, a 11. fejezetében, hogy: Hite által még holta után is beszél (4. vers). Ismerjük mi is, hogy rég elporladt, előttünk járt Krisztus-hívőknek a bizonyságtétele a jelenben érvényes és elér bennünket, és az Úr szól azon keresztül hozzánk?! Hát maga a Biblia is, mindennél inkább, így teszi jelenvalóvá nekünk az Úr szavát. És teszi ő jelenvalóvá és hathatóssá a szavát számunkra. A rég leírt, rég elhangzott és leírt bizonyságtételt, azoknak a bizonyságtételét, akik rég elporladtak, – a testük –, de az Úrnál számon vannak tartva. És nemzedékről-nemzedékre, hitből-hitbe mehetett és mehet tovább mindmáig, és még addig, ameddig az Úr kirendeli az idejét, ez a bizonyságtétel. S a lényege mindig az: az ő teljességéből kaptunk, – az élő Istennek a kegyelme teljességéből, amely Jézusban megjelent, és lett számunkra valódivá –, abból kaptunk kegyelmet, kegyelemért.

Nem láttuk az Istent, nem is láthatjuk még, mégis ismerjük: akik megismertük Jézust, megnyíló szívvel, mint megváltó Urunkat! És a reménységünk beteljesedése pedig ott van a Biblia utolsó lapjain, ahol arról olvashatunk, a mennyei Jeruzsálemben – ahol nem lesz többé átok a városon – szolgái imádják őt, az élő Istent; az Atyát a Fiúval. És látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon (Jel 22,4).  Bárcsak mind ott lehetnénk majd, ahol az élet vize árad az Isten és a Bárány trónusából. És az élet vize maga a Lélek, az Isten Lelke, az Isten szeretete. Bárcsak ki ne maradna onnan senki közülünk! Ámen.

 

Imádkozzunk!

Istenünk, elküldted egyszülött Fiadat, az egyszülött Istent, ő mutatja meg nekünk, ki vagy te, az Atya. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban lett számunkra is a kegyelem. A kegyelem és az igazság, és ennek minden oka csak tebenned, magadban van. Szeretsz, mert szeretsz. Kibírhatatlan számunkra szentséged; és éltethet, Jézusban hozzánk transzformálva, mégis a te jóságod, mint kegyelmes szeretet. Köszönjük mindazt, amit ezekből az igékből magáról az örök Igéről, a te szent Fiadról megértettél velünk ezeken az estéken. Beszélj tovább Lelked által velünk, bennünk. És tedd a mi bizonyságtételünket is olyanná, hogy holtunk után is érvényes legyen az, amit tőlünk hallhattak, és életünkből megtudhattak Jézus Krisztusról mások. Áldd meg mindenütt a tiéidet, és tégy áldottá minket és a tiéidet szerte e világon, a mindennapokban. Hadd legyen rajta a mindennapjainkon annak a bélyege, hogy Jézus Krisztuséi vagyunk, mert elérte bűnös szívünket a testté lett Ige, és őt várjuk, aki eljön dicsőségben. Ámen.

Most az Úr szent vacsorájához készülhetünk…

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájunkkal! Ámen.

 

Vége az igehirdetés sorozatnak!                        

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 61
Tegnapi: 85
Heti: 211
Havi: 1 568
Össz.: 263 582

Látogatottság növelés
Oldal: Adámi László igehirdetés sorozata 5. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »